Németh Kristóf kifejezetten jó beszélgetőtárs, számára nincsenek tabukérdések, most először mégis kitért egy válaszadás elől. A Játékszín direktorával egy budai étteremben találkoztam, ahol górcső alá vettük az elmúlt évek történéseit.
1. Alig találtunk a titkárnőjével olyan időpontot, amikor megejthetjük az interjút. Valóban ennyire elfoglalt lenne egy színházigazgató?
Ugyan az évad vége felé közelítünk, de mi már a következőre koncentrálunk. Most van itt az ideje a színészek szerződtetésének, a nyári vendégjátékok lefixálásának, az üzleti tárgyalások is megszaporodtak, ráadásul még van előttünk egy bemutató, a Tied a világ, és közben én is több darabban játszom. Igen, kissé elfoglalt vagyok.
2. Élvezi a színi direktorságot?
Inkább úgy fogalmaznék, nagyon jó Németh Kristófnak lenni. Ennek pedig csupán egy része a direktorság, ami számtalan lehetőséggel és nagy felelősséggel jár, de ugyanilyen élvezettel élem a magánéletemet is. Bevallom, készültem erre a feladatra, voltak hasonló ambícióim, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer a Játékszín igazgatója leszek. Számomra nagyon jó tanulópénz volt, hogy hat évig a Gödöllői Művelődési Házat vezethettem, és miután bezárt a Kamaraszínház, összefogtam a partnereimmel, és létrehoztunk egy magánszínházat.
3. Nagyot fordult önnel a világ az elmúlt másfél-két évben. A Barátok közt Gézájából a Játékszín igazgatója lett, amit magánszínházzá alakított. A művészvilágból sokan botrányosnak nevezték a történteket. Azt suttogták, politikai segédlettel jutott a vezetői székhez.
Én nem így látom, és egyáltalán nem nevezném botrányosnak, inkább szokatlannak. Ez egy furcsa sztori. A barátaimmal magántőkéből megvásároltunk egy bajban lévő teátrumot üzemeltető, becsődölt kft-t. Ennyi történt, de a mi kis világunkban az addig példátlan eseményeket megszólják, talán irigyek is rá.
Ami pedig a politikai kapcsolatokat illeti. Egy magánszínház teljesen független a politikától, hisz messze nem kap annyi állami támogatást, mint az önkormányzati vagy állami intézmények, és ez így is van rendjén. Nekünk a folyamatos jegybevétel, a folyamatos telt ház a legfontosabb. Azt sem érzem, hogy hatalmas konfliktusaim lettek volna. Mi tesszük a dolgunkat, színházat csinálunk, és azt hiszem, abszolút hoztuk a tervezett szintet, sőt talán túl is teljesítettük. Már vannak lehetőségeink olyan beruházásokra, rekonstrukciókra, melyekről a kezdeteknél nem is álmodhattunk. Az idő minket igazolt.
4. Világsztárokról viszont álmodott. Azt ígérte a színház újraindításakor, hogy hamarosan igazi, nemzetközi nagyágyúkat láthatunk a deszkákon, de eddig én egyet sem láttam.
Kicsit bonyolultabb a folyamat, mint az elején gondoltam. Jelenleg is folynak a tárgyalások ez irányba, de be kell vallanom, erre még gyűjtenünk kell, ám remélem, mielőbb nemzetközi sztárokkal is találkozhatnak majd a nézőink.
5. A háta mögött keménykezű főnökként emlegetik, aki nemcsak a munkarendben, hanem a művészek kiválasztásánál is fölöttébb szigorú.
Főként népszerű, megbízható, fizikailag és szellemileg terhelhető színészt szerződtetek. Próbálom a szakma legjobb művelőit összeválogatni. Úgy vélem, magas nívót kell hozni, hogy talpon maradjunk. Azt sem bánom, ha a nálunk szereplő művészek feltűnnek a televízióban, hisz a közönség kedvenceire szívesen vált jegyet a néző, de tehetségesnek kell lennie.
6. Valljuk be, ez ritka kombináció. Mi történik akkor, ha egy kedves kollégája vagy épp barátja szerepet kér, de ön nem tartja – ahogy mondta – elég tehetségesnek a közös munkához?
Naponta vannak ilyen helyzeteim. Előfordul, hogy egy lelkileg közelebb állónak mondok nemet. Az adott kapcsolat minősége ritkán sínyli meg a döntésemet, de a privát érzelmeimmel nem engedem magam befolyásolni. Nyilván sokan megkeresnek, de mérlegelnem kell. Módszerem a nyers őszinteség, még akkor is, ha fáj, de arra is van példa, hogy nem vagyok annyira őszinte az illetővel, mint amennyire a helyzet megkívánná, mert nem akarom megsérteni. Bevallom, gyakran jut eszembe a mondás: Vagyok annyira jól nevelt, hogy ne legyek teljesen őszinte.
7. Lépjünk ki a színház falai közül, és ugorjunk át a magánéletére. Három éve elvált feleségétől, Nikitől, akitől hatéves kisfia, Lóci született. Szemlátomást összetört a válástól, de mintha mára újra a régi lenne.
Valóban a romjaimból kellett újra építkeznem. Állandóan azt mondogattam magamnak, amit egy GPS, vagyis újratervezés, újratervezés. Már jól vagyok, és talán nyitott egy új kapcsolatra. Most egy világos úton megyek előre, és hiszem, hogy vannak még álomkategóriás kapcsolatok. Megkérdezte tőlem, hogy jó partinak tartom-e magam. Nyilván elfogult vagyok magammal szemben, de igen, annak, leszámítva a hibáimat.
Nagyon sok boldog év van mögöttem, sokat tanultam belőle, amit át tudok adni a másiknak. Akkor jó egy kapcsolat, ha nagyon jó a párunkkal lenni, és érezzük, hogy neki is nagyon jó velünk. Imádom a fiamat, és soha nem titkoltam, hogy szeretnék még gyereket. Ehhez viszont társ is kell. Izgatottan várom, hogy az élet mit tartogat még a számomra.
8. Ezek szerint újra randevúzik?
Erre a kérdésre nem szeretnék válaszolni.
9. Hogyan tud lazítani, pihenni és feltöltődni?
Furcsa helyzet, mert úgy tartják, gyerek mellett nem lehet pihenni, de én pont akkor tudok, amikor Lóci velem van. Bár rengeteg a munkám, de a magam főnöke vagyok, így tudok sakkozni az idővel. Igyekszem én vinni őt reggel az óvodába, próbálok sok estét, hét végét is vele tölteni. Kikapcsol, amikor horgászunk, sütünk-főzünk vagy épp mesemaratont nézünk. Ezek a napok erőt adnak. Ha tehetjük, sokat kirándulunk és utazunk.
Szeretek a barátaimmal is együtt lenni. Engem két lányhoz és két fiúhoz fűz igazi, mély barátság. Épp ezért cáfolom, hogy nincs őszinte barátság férfi és nő között. Igenis van. Értük a tűzbe is mennék. Ilyen jellegű kapcsolatok nélkül talán az élet s üres lenne. A legnehezebb időszakokban is energiát adnak.
10. Gondos apukaként ön mennyire előrelátó gazdaságilag? Gondol a jövőre?
Igen, jól bánok a pénzzel, de nem vagyok fukar. Az édesapám közgazdász volt, és a gazdasági tudását átadta nekem. Sokat tanultam tőle, amit igyekszem hasznosítani. Előrelátó vagyok, még egyszer hangsúlyozva: ez nem egyenlő a fukarsággal.
+1. Mi volt élete legnagyobb bakija?
Egyszer még az iskolában egy magyar költő versét szavaltam, de menet közben elfelejtettem a szöveget. Belezavarodtam, és hogy ne legyen túl feltűnő, pillanatok alatt hozzáköltöttem részeket. Hatalmas munka volt a rímeknek megfelelő szavakat találni. Kínosan izzadtam a végére, és érthető módon az előadásomat mérsékelt taps kísérte.
Aztán odajött hozzám az egyik tanárom, hogy ő ismeri ezt a verset, de az általam elmondott alkotás arra nem hasonlít. Zavaromban azt válaszoltam, hogy biztosan egy másik fordítást ismer. Aztán esett le, hogy egy magyar költő verséről mondtam ezt.
