Hiába akarta több politikai rendszer is tönkretenni Karády Katalint. Most, 24 évvel a halála után is tudjuk, hogy ki volt.
Emlékezünk búgó hangjára, hűvös mosolyára, gyönyörű vonásaira és elegáns termetére. A filmvászonról megismert arcát elnézve senki sem sejtené, hogy egy szegény, kőbányai munkáscsalád hét gyermeke közül volt az egyik, akit durva apja szíjjal vert gyermekként. Kanczler Katalint egy gyermeksegélyező alapítvány mentette meg, öt éven át tanulhatott külföldön, Svájcban és Hollandiában.
A sorsfordító utazás után a budapesti Kereskedelmi Leányiskolában tanult, ekkor már a Százados úti lakótelep legszebb lányaként tartották nyilván. Apja halálát követően, 17 évesen férjhez ment egy adótiszthez, hogy meneküljön a nyomorból, de hamar elvált. Ekkor már színésznek tanult, a tehetséget Egyed Zoltán újságíró-laptulajdonos fedezte fel, ő adta neki a Karády művésznevet. A bizalom szárnyakat adott neki, 19 évesen lépett fel először a Pesti Színházban, első mozifilmje, a Halálos tavasz a kor legnagyobb dívájává tette.
Egyed Zoltán a végzet asszonyát faragta belőle, akiért megvesztek a férfiak, új volt számukra a független nő karaktere. Szerelmi életé-ről nem sokat tudni, egyes források szerint férfifaló, mások szerint leszbikus volt. Bárhogy is történt, amikor megismerte Újszászy Istvánt, a nála 16 évvel idősebb katonatisztet, aki a magyarországi hírszerzés első embere volt, fenekestül felfordult az élete. Újszászy varsói, prága és párizsi külszolgálat után lett idehaza a hírszerzés legbefolyásosabb embere, aki angolszász kötődése miatt folyamatosan Magyarország kiugrásán dolgozott.
Szerelmük alapja minden bizonnyal ez lehetett: mindketten a végsőkig harcoltak az igazságért és a bajba jutottakért. A Horthy-rendszerben is voltak konfliktusaik, de ekkor még hagyták dolgozni őket. Esküvőjüket tervezték, a férfi egy XII. kerületi budai villával ajándékozta meg élete szerelmét, aki itt vészelte át a nehéz időket.
A németek bevonulása mindkettejüket megoldhatatlan feladatok elé állította. Karádyt mellőzni kezdték, majd amikor egyre gyanúsabb lett a németek számára, hogy Újszászy az angolokkal is együttműködik és létfontosságú adatokkal látja el őket, mindkettejüket letartóztatták. Karádyt kis híján agyonverték a Gestapo emberei, Újszászyt is kemény eszközökkel hallgatták ki. Kálváriájuknak azonban ez csak a kezdete volt.
Karádyt előbb engedték szabadon, Újszászyt csak azután, hogy Horthy levélben kérte erre Hitlert. Karády ezután, ahol csak tudott, segített. Szabadon bocsátása után nem sokkal ékszereit felajánlva egy egész gyerekcsapatot mentett meg a Dunába lövéstől, ezt követően maga gondoskodott a gyerekekről a háború végéig. Újszászy ismét Magyarország háborúból való kilépéséért dolgozott, és mentette, aki menthető: magas rangú lengyel tisztek, angol és francia katonák nyugatra szökését segítette, a Gestapo körözési listájának élén álló, a bochniai gettóban bujkáló belzi csodarabbi, Áháron Rokéách és testvére, Mordecháj kimenekítését is elősegítette.
Az élet azonban nem fizette vissza neki a sok jó cselekedetet. Ahogy vége lett a háborúnak, a szovjet hatalom sem szimpatizált velük – és egymásnak sem maradhattak meg. Újszászy, vélhetően, 1948-ban bekövetkezett haláláról nem tudunk semmit, csak annyit, hogy a kommunista ügybuzgalom végzett vele. Karády a hír hallatán kilenc hónapig az ágyat nyomta, összeroppant.
1949-ben betiltották a filmjeit, és ugyan 1950-ben Gobbi Hilda elintézte, hogy a Fővárosi Nagycirkuszban felléphessen, a közönség ellenségesen fogadta. 1951-ben szökött külföldre – családját az aktuális hatalom földönfutóvá tette, édesanyja belehalt a megpróbáltatásokba –, Svájcot, Hollandiát és Brazíliát megjárva 1968-ban telepedett le New Yorkban, ahol kalapszalont nyitott. Olykor fellépett az emigráns magyarok előtt, 1973-ban azonban utolsó interjúját adta Sándor Pál filmrendezőnek.
Űzött bálvány volt, az életben szinte egy álma sem teljesült, magányosan halt meg Amerikában 1990-ben, Budapesten temették el.
