Százhat országbeli kalandozásait megszámlálhatatlan publikáció, húsz könyv, és több száz filmtekercs őrzi. Az élő történetmesélésnek azonban nincs párja. Az ország Juhász Árpi bácsijával az irodájában találkoztam. Hihetetlen, hogy hetvennyolc éves. Három órán keresztül beszélgettünk.
Otthon útra készen várja a bőröndje, hogy indulhasson, ha történik valami a nagyvilágban? Mondjuk földrengés vagy épp egy vulkánkitörés?
Nem, de van egy szezonális listám, hogy mit kell becsomagolni, ha azonnal indulni szeretnék. Az évszaknak megfelelő papírt előveszem, és csak pipálni kell, hogy ez megvan, ezt be kell még szerezni… Általában egy fél nap elég rá. Persze, hogyha az ember elmegy egy komolyabb expedícióra – ahova én már nem fogok –, oda sokkal több mindenre van szükség. Az iszonyatos felkészülést igényel.
Mikor és merre járt utoljára?
Novemberben egy hétig voltam a nagyobbik lányommal (büszkén mondom, hogy két lányom és három unokám van) a Kanári-szigeteken. Nem tudok egy helyben ülni. Nyugtalan alkat vagyok. Ez egy kis sziget, szőröstül-bőröstül bejártuk az egészet. Azt nem tudom, legközelebb mikor utazom. Mindig kell valami indíték, amiért nekivágok. Tény, már kevesebbet utazom, mint régebben.
Ami önnek kevesebb kalandozás, az talán másnak egy életre is sok. 2010-ben, 75 évesen például ott volt az izlandi vulkánkitörésnél. Mesélje el, mondjuk azt az évét nekünk.
Januárban a magas Tátrában voltam, utána Ausztriában síeltem. Ezután következett Malajzia, Vietnam, Kambodzsa. Áprilisban az unokámmal elutaztunk Izlandra, mert akkor tört ki a vulkán. Ő egy kisrepülőgéppel berepült a füstfelhőbe, én pedig alulról fényképeztem. Májusban Szingapúrban voltam, ahonnan Balira mentem. Ott, a tengerparton, egy hatalmas bulin megünnepeltük a születésnapomat, még a színpadon is énekeltem. A nyár csendesen telt, majd szeptemberben egyedül, mondjuk úgy, nosztalgiaútra mentem az Alpokba. Októberben pedig a Zöldfoki-szigeteken jártam…
Geológus. Az ötvenes években hogy jut eszébe egy fiatal srácnak, hogy ezt a szakmát válassza? Milyen élmények érték kisgyerekként, hogy a természet örökre rabul ejtette?
Olyan családi légkört tudtak teremteni a szüleim, amit ma már elképzelni is nehéz. Az édesanyám német levelező volt, az édesapám a honvédségnél revizor. Sokat kirándultunk, kiscserkész is voltam. Hat-nyolc éves koromban már fújtam a csillagképeket és a növények neveit. Az előtte lévő évekre nem nagyon emlékszem. Az érettségi környékén nem tudtam eldönteni, hogy geológus vagy bolygókutató legyek.
Aztán döntöttem. Az egyetem is a kirándulásokról szólt. Alapvetően társasági ember vagyok, de egyedül is nagyon szeretek utazni, és sokszor meg is tettem. Gyönyörködtem a természetben. Van bennem egyfajta késztetés, hogy ami nekem fontos, azt másoknak is átadjam.
Jól csinálta: ontotta a könyveket, dokumentumfilmeket. Bekerült a rádióba, majd a televízióba. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) igazgatója lett, teltházas előadásokat tartott. A hallgatói, főleg a lányok, szájtátva hallgatták elképesztő kalandjait, amiben talán a sármja is közrejátszott.
Ha az emberben van ambíció, jön egy véletlen lehetőség, amivel élni lehet. Amikor elkezdtem előadásokat tartani, megnyílt előttem a világ, utazgatni kezdtem. Mintha a geológiai határok lehulltak volna. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a feladatba. Valóban mindig sokan voltak, mert az izgalmas dolgok lettek kiemelve egy-egy utazásból. Legyezgeti a hiúságomat, amit mond, főleg, miután így megöregedtem.
Én mindig igyekeztem korrekt lenni. Az egyetemen tanárként és a munkahelyeimen főnökként is kerültem a veszélyes szituációkat, ha érti, mire gondolok. Ami a televíziót illeti, oda véletlenül kerültem. A Ki miben tudós? műsorvezetője megbetegedett és hívtak, be tudnék-e ugrani. Igent mondtam. Nem volt lámpalázam, de az adás előtti éjszaka leégett a stúdió. Száz fok volt odabent, de megcsináltam. A mai napig mindig azt élvezem, ha élő adás van, de már ritkán vagyok képernyőn.
Egymillió lépés Magyarországon, Kerekek és lépések. Kultikus műsorok. Mondja csak, van egyáltalán Magyarországnak olyan szeglete, ahol még nem járt?
Lehet, hogy van olyan település, ahol még nem voltam, de olyan természeti táj biztos nincs. Rengeteg csodás hely van hazánkban, amiről az emberek nem is tudnak, mert nem a népszerű kirándulóhelyeken vannak, hanem eldugva, picit odébb találhatóak.
Rengeteg kalandot, veszélyes és felemelő pillanatokat élt át. Előfordult, hogy félt?
Bizony volt, hogy féltem. 1988-ban kint filmeztünk Peruban és a helyi indiánok között kitört egy felkelés. Barikádokkal vették körbe Huaraz városát. Elfajult a helyzet. Adtak mellénk két civil ruhás rendőrt és kicsempésztek minket, tüzek égtek mindenütt. Elképesztő ládákat cipeltünk, miközben a kokacserjétől és alkoholtól beállt indiánok elől menekültünk. Tudtam, hogy nem szabad utolsónak lemaradni, mert mindig azokat támadják meg. Úsztunk a jéghideg folyóban, fejünk fölött tartva a kamerákat, majd a repülőgép sem akart elvinni mindannyiunkat. Maradtunk.
Másnap küldtek értünk egy nagyobb gépet. Akkor is féltem, amikor Balogh János professzor, akivel gyakran jártam expedíciókra, már bőven túl a hetvenen eltűnt az őserdőben, Costa Ricában. Ő a talajban lévő atkákat vizsgálta és egy fa tövében kezdett el mintákat gyűjteni. Én a fán ugráló majmokat fényképeztem és mikor végeztem, látom, az öreg nincs sehol. Az őserdő elnyeli a hangokat, ha valaki eltűnik, hiába rikoltozik, nem lehet megtalálni. Rámtört a rémület. Szerencsére megtaláltam, mintha mi sem történt volna, nyugodtan gyűjtögette a köveket egy másik fa tövében.
Jelenleg a TV2-nél dolgozik. Árulja el, mit csinál egy geológus egy kereskedelmi televíziónál?
A siketek és nagyothallók számára feliratoztatom a Teletexten a műsorokat. 1997-ben kerültem a TV2-höz, miután a köztévénél nyugdíjaztak. Augusztus 31-én megérkeztem egy expedícióról, és szeptember 1-jén munkába álltam itt. Hatvankét éves voltam, szellemileg teljesen friss, így jókor jött, mikor a kulturális és ifjúsági műsorok szerkesztésére kértek fel. Chips, Homokvár, Megdumáljuk… Emlékezetes munkák voltak, de nem csak ezek, mert valahogy főszerkesztő lettem. A filmek és hírműsorok kivételével minden hozzám tartozott. Ma már a feliratozással foglalkozom, és közben készítem a dokumentumfilmjeimet. Jelenleg ötvennégy fut folyamatosan a képernyőn.
Ha nem ide születik, talán épp a BBC-nek készítene filmeket és zsebelné be a díjakat...
Nem tudom, én nagyon itt gyökerezem. 1956-ban kimehettem volna külföldre, vagy utána is bármikor kint maradhattam volna, nem tettem. Nekem kell ez a kályha, ami Magyarország. Nem tudom nélküle elképzelni az életemet. Ha azonban nem itt élnék, akkor talán Új-Zélandon. Nincs túlnépesedve, és gyönyörű őserdők, hegyláncok és gleccserek vannak arrafelé.
Hetvennyolc éves. Hogyan tartja magát fitten?
Dolgozom, és még most is könyveket írok. Ez szellemileg karban tart. Síelek, bár begyűjtöttem jó pár sérülést az életem során, úgyhogy már óvatosan. Minden hétvégén, két síbottal kirándulni járok, és tornázni is szoktam. Van egy masszőröm, ő sokat segít az izmaimon. Az étkezésre nem fordítok különösebb hangsúlyt. A lényeg, hogy ne egyem túl magam.
Talán el sem hiszi, de rendkívül puritán életet élek. Ha tehetem, halat eszem, de nekem a mai napig a zsíros kenyér, lila hagymával a legfinomabb étel. A család is fitten tart. Nagyon meghitt, közös sátorozások fűznek a lányaimhoz. A kisebbikkel például, mikor tízéves volt, végigsátoroztuk az USA nemzeti parkjait. Negyvenhét van. Éjszaka jöttek a medvék, nagyon izgalmas volt. A mai napig szeretek velük utazni.
Meddig fogja járni a nagyvilágot?
A végtelenségig…
Életút
1935. június 1.
Juhász Árpád geológus Született: Pécs, 1935. június 1.
1940-es évek
Első felében felhőtlen gyermekkor. Zongorázni is tanul. A másodikban megtapasztalja a háború borzalmait. A mai napig emlékszik a légiriadó fülsiketítő hangjára és arra, ahogy a pincébe menekültek.
1950-es évek
A szegénység időszaka. Az iskolában világi papok oktatják, ő pedig jeleskedik a tanulásban. Egy életre megszereti a természetet. Élvezi az egyetemisták életét. Geológus szakon diplomázik az ELTE-n, majd a természettudományok doktorátusa lesz.
1960-as évek
Megnősül és megszületik első lánya. Karrierje beindul. Számtalan publikációt ír, miközben évekig kőolajkutatóként dolgozik. Előadásokat tart, az Iskolatelevíziónak készít adásokat, rádióműsorokat készít.
1970-es évek
A TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) igazgatójaként dolgozik. Előadásai egyre népszerűbbek. Megszületik második kislánya is. Többek között elindul a Másfél millió lépés Magyarországon című dokumentumfilm-sorozata is.
1980-as évek
Rengeteget utazik, könyveket ír. Leszerződik a Magyar Televízió Természettudományos Szerkesztőségéhez.
1990-es évek
Munkát vállal egy induló kereskedelmi csatornánál, a TV2-nél. Könyvei már tankönyvként bukkannak fel az egyetemeken, főiskolákon. Hivatalosan nyugdíjas lesz.
2000-es évek
A Magyarhoni Földtani Társulat tagja lesz. Pro Natura-díjat, majd Pethő Sándor-díjat kap, majd kiérdemli a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét. Már csak hobbiból dolgozik, és rendületlenül járja a világot.
