Koós János úgy rákapott a csigahúsra, hogy amikor csak teheti, eső után összeszedi a kertben az éti csigákat, és jót lakmározik belőlük.
– Rozika unokámmal megkeressük az előbújt csigákat. Sosem viszolygott tőlük, sőt élvezi, hogy gyűjtheti. Szerencsére elég nagy a telek. Aztán jön a nagy főzőcskézés, nagyon finom kaját szoktunk belőlük csinálni. Hollandiában ettünk először csigát egy étteremben. Annyira ízlett, hogy addig kutattunk, amíg megtaláltuk a receptjét, és azóta gyakran elkészítjük.
Amikor a barátainkat először megkínáltuk belőle, azt mondták, hogy köszönjük szépen, már vacsoráztunk – magyarázta Koós, aki szerint sokan azért viszolyognak első hallásra a csiga fogyasztástól, mert nem tudják elképzelni az állagát.
– A csirkezúzához hasonló, ropogós, kissé gumis a csiga húsa. Amióta megkóstolták az ismerőseink azzal cukkolnak, hogy ”Lusta vagy? Mikor lesz már megint csiga?” – újságolta az énekes, aki a bonyolult elkészítés miatt főzi csak ritkán a különlegességet.
– Egy-két nap, mire a fűszálak közül az asztalra kerül. Vödörben kell áztatni őket, megfőzni, kitisztítani a csigaházat, megszabadítani a zsigerektől, megint megfőzni, a fűszeres masszát visszatölteni a kifőzött csigaházba. A megtöltött, szájukkal felfordított csigaházakat sóval ágyazott tepsibe tesszük, és negyed óráig sütjük – foglalta össze kedvenc receptjét Koós.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.