A szombati Budapest Pride kapcsán beszélgettünk a Tel-Avivban élő, közszereplőként, a másságát Magyarországon az elsők között nyilvánosan felvállaló Steiner Kristóffal.
Köztudomású, hogy Tel-Aviv a világ egyik legtoleránsabb világvárosa. Otthon érzi magát ott?
Abszolút. Tel-Avivban a Pride államilag támogatott rendezvény, amit a városvezetés finanszíroz. Lassan ugyanannyi babakocsit tologató meleg párt látni az utcákon, mint hetero szülőket, és olyan mesekönyvek kerülnek listavezető pozícióba, amelyek meleg szülők gyermekeinek szólnak. Maximálisan elfogadó közeg.
Tel-Avivban elképzelhetetlen a Budapestihez hasonló rendőri készültség egy meleg felvonulás miatt. Vajon mit gondolhat egy meleg izraeli turista ezt látva?
A Budapest Pride szervezői fantasztikus és bátor munkát végeznek, mert gondoskodnak arról, hogy a tolerancia magja végül gyümölcsöket hozzon. A Budapest Pride-ra érkező turisták tudják, hogy ez nem csak a buliról szól: Magyarországon részt venni a Pride-on nagyon nagyra becsülendő dolog.
Annak idején miért vállalta nyilvánosan elsők között a másságát? Már akkor tudta, hogy távozni fog Izraelbe?
Eszembe sem jutott akkoriban, hogy külföldre költözzek. A tévés karrierem elején voltam, imádtam a reflektorfényben sütkérezni, és lassan eljutottam arra a pontra, hogy nem elégített ki a hírnév önmagában. Rájöttem, hogy ha őszinte vagyok a barátaimmal és a szüleimmel, akkor a közönségemnek is tartozom annyival, hogy nem mismásolok.
Mit gondol, ezzel a tudatos döntéssel jót tett a karrierjének? Befolyásolta bármilyen irányban is?
Nem hiszem, hogy vannak jó és rossz karrierdöntések. Én mindent a papírforma ellen csináltam: nem végeztem drága médiasulit, nem szereztem tévés diplomát, felvállaltam a homoszexualitásomat egy nyíltan homofób közegben, és végül még az országot is elhagytam – nem épp ortodox módja a karrierépítésnek.
Férjével szeretnének közösen örökbe fogadni egy gyermeket. Tolerancia ide vagy oda, ugyanolyan elbírálás alá esik Izraelben egy meleg pár, mint egy hetero?
Egyáltalán nem. Izraelben legális külföldi dajkaanyát fogadni, a leszbikusok körében pedig nagyon népszerű a mesterséges megtermékenyítés. A melegeknek arra is lehetőségük van, hogy második szülőként örökbe befogadják a párjuk vér szerinti gyermekét.
Magyarországon a hirhedt coming out-ját követően, érte atrocitás?
A coming out előtt és után is előfordult, hogy beszólogattak, de ez sosem zavart különösebben. Ha valaki utánam kiabál az utcán, hogy „buzi”, általában azt mondom: „bizony, ez meg itt egy úttest mellettünk, azt a nagy sárga izét felettünk meg napnak hívják”.
Ön hírhedt a kabbalisztika iránti vonzódásáról. Ez egyfajta istenkeresés?
A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy akit Istennek nevezünk, az valójában egy adakozó, önzetlen, határtalan energia, amely mindannyiunkban megvan. A kabbalisták az emberi lélek kiteljesedését a teljes felelősségvállalásban és az állandó változásban látják.
Végképp letette a voksát az izraeli letelepedés mellett?
Ennyi év után Izrael az otthonommá vált, de ahogy Magyarországot is hazámnak tekintem, mégis elköltöztem onnan, itt sem tudnék örökre megmaradni. Egyelőre biztosan maradunk Tel-Avivban, de nem kizárt, hogy a következő állomás New York, San Francisco, vagy épp Barcelona lesz, de – mivel a párom gyermekorvos – azt is fontolgatjuk, hogy egy időre Afrikába vagy Indiába utazunk az Orvosok Határok Nélkül Szervezettel.
Neve ott van majd’ minden hazai női magazin impresszumában. Ontja az életvezetési, ezoterikus cikkeit. Több ezer követője van a Facebookon. Nem túl nagy felelősség ez?
Így szeretek élni. A Kis hercegben mondja a róka: „Egy életre felelősséggel tartozol azért, akit megszelídítettél”. Az írásaimnak köszönhetően közel kerülök az emberekhez, és szeretem, hogy én és az olvasóim számíthatunk egymásra.
Ön a semmiből felépített Tel-Avivban egy jól működő, ételek kiszállításával foglalkozó egyszemélyes vállalkozást. Honnan jött az ötlet?
Öt éve folytatok vegán életmódot, ami azt jelenti, hogy semmit nem eszem, ami állati eredetű. Tavaly jöttem rá, hogy a főzés az a tevékenység, ami a legkevesebb energiabefektetést igényli, ezért evidens volt, hogy kezdeni kéne vele valamit. Tel-Avivban háromfogásos ebédeket szállítok házhoz a bicajomon egyenesen a konyhámból.
Eddig három könyve jelent meg, karácsonykor szakácskönyvvel debütál. Süt, főz, céget grundol, aktív szereplője a kinti magyar közösségnek. Mintha el sem ment volna Magyarországról! Hogy csinálja mindezt?
Nagyon egyszerű: ott kötök kompromisszumokat, ahol látom, hogy a döntés előre visz, és a következő szintre emel. Nem megyek bele semmibe, ami nem tesz boldoggá, ami megköti a kezem, vagy ami nem engedné, hogy 100%-ig önmagam legyek.
