Felröppent a hír, miszerint a világhírű Tom Jones az amerikai X-Faktorba csábítja „magyar hangját”, Majsai Gábort. Vele beszélgetünk a hőskorról, lehetőségekről és dalcímekről.
Az ön nevéhez fűződik Az öreg járgány szivatóval indul című örökzöld. Ezt a címadást ki követte el a hallgatók ellen?
Ez eredetileg instrumentális dal volt, csak később kapott szöveget, amikor indultunk vele a pop-rock fesztiválon. Egy vidám este alatt született meg a címe, és később igazítottuk hozzá a szöveget. Aztán olyan sikere lett, hogy mindent megnyertünk vele, nemcsak a zenei, hanem a szövegírói díjat is. Mindent elhoztunk akkor, még a mikrofonállványt is.
Cserháti Zsuzsával végigturnézta egész Európát. Ezek voltak a mellőzöttségben telt „inasévei”?
Soha nem éreztem mellőzöttnek magam, igaz, nem tartoztam egyetlen klikkhez sem, így nehezebb volt akkoriban érvényesülni. Zsuzsa, aki akkor már igen népszerű volt, szintén kénytelen volt külföldre távozni, és csak hosszú idő elteltével lett sztár egy menedzsernek köszönhetően.
James Brown, Modern Talking – nem kis sztárok előtt énekelt. Nem volt zavaró, hogy az öné csak a bemelegítő zenekar?
Ez sosem foglalkoztatott. Fiatal voltam és büszke, hogy egy színpadon játszhattam velük. Amellett hozzáteszem: a magyar könnyűzenei ipar mind a mai napig nem tudott hozzájuk fogható nagyágyúkat kitermelni. Nem létezik olyan, hogy „magyar világsztár”.
A nyolcvanas években a zenészek még zenéltek, a bárokban lehetett dohányozni, és a muzsikusok voltak az éjszaka császárai. Milyen volt akkoriban vendéglátózni?
A nyolcvanas éveknek volt egy hangulata. Mivel élőben zenéltünk, és nem volt komputeres segítség, sokkal többet találkoztunk a zenével és egymással. Nem beszélve a közönségről. Az emberek szívesen jártak koncertekre – nem ingyen roadshow-kra–, sőt zenés szórakozóhelyekre is, és igényelték a színvonalas műsort. Ha az ember lenyom egy ilyen többórás fellépést, utána nem tud lefeküdni aludni: zenészbarátaival vagy másokkal még egy kicsit „lecsengeti” az éjszakát. Én sem voltam kivétel.
Mikor kezdte kihasználni, hogy a hangja kísértetiesen hasonlít Tom Joneséra?
Pont azon az öreg járgányos fesztiválon tűnt fel a közönségnek és a szakmának a hasonlatosság. Bennem ez addig nem tudatosult, bár természetesen addig is énekeltem Tom Jones-nótákat. Miután elkészítettem a BaráTom Jones című albumomat, és hatalmas siker lett, elkezdtek a magyar Tom Jonesként emlegetni.
Nem lenne inkább csak simán Majsai Gábor?
Ez érdekes jelenség: egyszerűbb címkét ragasztani valakire, mint önmagáért odafigyelni rá. Nekem ez nem okozott komoly fejfájást, mert mindig nagy tisztelője voltam a „walesi Hangnak”, így megtiszteltetés, ha hozzá hasonlítanak.
Ön a szving hazai nagykövete, ami Magyarországon rétegzene. Meg lehet élni ebből?
Tény, hogy nagy lélegzetvétel kellett ahhoz, hogy egy húsztagú zenekarral készítsek szvinglemezt. Ezzel elsőként jelentem meg a magyar piacon, ráadásul magyar nyelven. Valóban rétegzene, de szerencsére ez a réteg egyre gyarapszik.
Ma kérészéletű sztárocskák rögvest a reflektorfénybe kerülnek. Ezzel nem hígul fel a szakma?
Fontos, hogy legyenek mindig új tehetségek a zenei porondon, de az évi húsz-harminc sztár egy kissé túlzás Magyarországon: lassan az egy főre jutó énekesek száma három lesz. Tegyük hozzá: ezek a show-k nem igazán a zenéről szólnak, még ha ebbe a köntösbe is burkolják őket.
Az Attraction sikerét látva megfordult a fejében, hogy megméresse magát az amerikai X-Faktorban?
Nem, nem gondolom, hogy Amerikában kellene bizonyítanom. Pár éve hívott egy angol zenekar, de akkor is úgy gondoltam, hogy engem minden Magyarországhoz köt.
Majsai Gábor
Első profi együttese: Wastaps
Ismertebb zenekarai: Cream emlékzenekar; BesenyőBlues Band; Favágók
Diszkográfia: Eddig négy önálló lemeze jelent meg (BaráTom Jones; Póker; Swing, Swing, Swing; Swing és a Boogie), és számtalan lemezen közreműködött
