A mulatós zene nagyágyúinak hatalmas rajongótáboruk van, életükről azonban keveset tudunk. Ma Csocseszt, a mókamestert mutatjuk be.
Csocsesz Budapesten született, kilencéves korában a nagymamájától kapta meg élete első hangszerét, az azóta is nagy becsben tartott furulyáját. Ezután zeneiskolába járt, ahol trombitázni, klarinétozni és vadászkürtön játszani is megtanult. Itt ismerkedett meg Galambos Lajos öccsével, Istvánnal, aki ma is az egyik legjobb barátja.
– Pisti által bekerültem a Soroksári Sváb-Parti zenekarba, ahol Lajcsi volt a zenekarvezető. Mivel abban az együttesben mindenki főiskolai végzettséggel rendelkezett, alaposan fel kellett kötnöm a gatyámat. Rengeteg gyakorlással helyt is álltam.
Bálokon, esküvőkön muzsikáltam tizenkét órákat, ezt a ranglétrát végig kellett járnom – emlékezett vissza Csocsesz, aki egy ausztriai fellépés alkalmával szeretett bele a jódliba. A kint megkeresett gázsijából csak jódlis kazettákat vásárolt, amelyekről autodidakta módon elsajátította a különleges stílust. Lagzi Lajcsi Dáridó című műsorában már önálló énekesként lépett színpadra, vicces stílusával egy csapásra az ország kedvence lett.
– Száznegyven Dáridó adásból nyolcvan alkalommal mint Csocsesz szerepeltem, itt kaptam el a mulatós vonalat – magyarázta az énekes, aki a közösen elért sikerek ellenére tíz évvel ezelőtt elhagyta Lajcsit. – Megalakítottam akkoriban az önálló zenekaromat, és azóta mint Csocsesz Produkció járom az országot. Nem vesztünk össze, a barátság megmaradt. Ha olyan Dáridót rendelnek, ahova kérnek engem is, akkor megyek velük.
Lajcsi mindig támogatott. Nem volt ám olyan egyszerű bejutni a műsorába annak idején sem, sorba álltak az előadók, hogy szerepelhessenek. Ott nem volt olyan, hogy valaki levette a lábáról a gumicsizmát, hogy mától ő a mulatós énekes. Ezek az énekesek csak arra jók, hogy elvigyék előlünk a bulit – adott hangot nem tetszésének Csocsesz, mivel nem nézi jó szemmel, hogy az utóbbi időben gombamód megszaporodtak ebben a mûfajban az előadók.
– A zenészek közt is nagyon sok az irigy ember. Vannak azok a vendéglátós muzsikusok, akik nagyon tehetségesek, egész életüket végigzenélik, csak minden este berúgnak, mint a szamár. Aztán amikor kijózanodnak, azon gondolkodnak, hogy mért nem ők vannak a tévében. Le kell tenni valamit az asztalra. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy el tudok jódlizni olyan számokat, amelyek kuriózumnak számítanak. Nem mindenkinek alkalmas erre a torka – mondta büszkén a zenész, aki húsz év töretlen karrier után már el sem tudná képzelni, hogy valaha is kiszálljon a mulatós világból.
– Az emberek vidámságot és slágereket várnak tőlem, amikor meghívnak valahova. Ezt csinálom gyermekkorom óta, bár nagyon sok mindenhez értek, nekem a zene az életem – magyarázta Csocsesz.
