A mulatós zene nagyágyúinak hatalmas rajongótáboruk van, életükről azonban keveset tudunk. Bunyós Pityu nehézsúlyú pofonosztóból lett a mulatós zene kedves mackója.
Szikora István tizenhét éves koráig egy eldugott kis szabolcsi faluban, Nyírparasznyán élt családjával puritán körülmények között. Hideg teleken gyakran a tehenekkel éltek egy fedél alatt a vályogházban, hogy meg ne fagyjanak.
A tanyasi munka megedzette, aminek később nagy hasznát vette, akárcsak a lakodalmakban szerzett zenei élményeinek.
– A szüleim jól énekeltek, táncoltak. A nyolcszáz fős faluban nem nagyon volt más szórakozás, mint a szülinapok, névnapok, lagzik, amikor összejött a rokonság. Eljártunk ezekbe, én figyeltem a nagyokat, otthon pedig egy szalagos magnóra felénekelgettem a tőlük hallott dalokat. Akkor még nem tudtam, hogy egyszer jól fog jönni, ha megtanulom ezeket a nótákat – elevenítette a nehéz gyermekkor vidám emlékeit Pityu, aki akkoriban még úgy vélte, az öklével csinál karriert.
– Mindig azon gondolkodtam, hogy nekem nem lesz így jó, ki kell törnöm valahogy. Az volt az álmom, hogy egyszer az egész ország megismeri a nevemet. Mivel szerettem verekedni, úgy gondoltam, a boksz révén fogok kikerülni a szegénységből – mesélte István.
Nyolcadikos korától kezdve felívelt sportkarrierje. Többszörös nehézsúlyú bajnok lett, számtalan nemzetközi versenyen ért el helyezést, és a barcelonai olimpiára is kijutott.
Ő az egyetlen európai bokszoló, aki talpon maradt Mike Tyson és Lennox Lewis ellen, igaz, még amatőr meccseken. Az olimpia után mégis azonnal mikrofonra cserélte a bokszkesztyűt.
– Már sportolóként is sokszor hívtak ide-oda énekelni, mert szerették, hogy jó hangulatot tudok teremteni. Egy ilyen bulin figyelt fel rám 2000 környékén Náksi Attila, aki aztán segített kiadni egy mulatós cédét. Nem is foglalkoztatott a lemez sorsa, aztán egyszer csak kiderült, hogy aranylemez lett – büszkélkedett a pofonosztó pacsirta, akinek fordulatot hozott életében, amikor Fásy Ádám meghívta a műsorába.
– Hihetetlen volt számomra, egy év alatt többen megismerték a nevemet, mint a bokszpályafutásom tizenhárom éve alatt. Ádámnak rengeteget köszönhetek, de mivel volt köztünk egy kis anyagi vita, leléptem tőle. Jóban maradtunk, és azóta már vissza is mentem, mert hiába próbált ki a helyemre másokat, a Mesterhármas refrénjében mindig Bunyós Pityut énekelt a közönség.
Az énekes biztos benne, hogy a névválasztása is közrejátszott a sikerében.
– Az emberek a mai napig kuriózumként tekintenek arra, hogy bokszoltam. Nagydarab és sportos vagyok, emiatt a nők is kedvelnek. A rajongóim általában a negyven-hetven éves korosztályból kerülnek ki. Előfordult már az is, hogy bugyit dobtak fel a színpadra, fotóznak, fogdosnak, amikor lemegyek közéjük táncolni, körbetapogatnak. Ez a műfajjal jár, és – bár huszonhét éve nős vagyok – jól is esik.
