A Végzetes hazugságok – Arbitrage, Nicholas Jarecki író első nagyjátékfilm-rendezése, rejtélyes és feszült thriller a szerelemről, hűségről és pénzről. Richard Gere pedig önmagához hű, a „feleségéhez”, Susan Sarandonhoz nem.
Amikor először találkozunk a New York-i befektetési mágnással, Robert Millerrel, azaz Richard Gere-rel, a 60. születésnapja estéjén, úgy tűnik, ő az amerikai sikerember megtestesítője, aki mindent elért az életben.
És ez a valódi életében így is van, Gere színészként és a magánéletben is mindent elért, ám az Arbitrage – Végzetes hazugságok című filmben, amely Nicholas Jarecki író első nagyjátékfilm-rendezése, Gere minden értelemben csak látszatsikert ért el. Csaló a munkában és a házasságában is, gyakorlatilag versenyt fut az idővel, hogy sem az üzlettársai, sem a felesége, Ellen – Susan Sarandon – ne jöjjenek rá, kivel is van dolguk.
Az író-rendező Jarecki kilenc hónap alatt fejezte be a forgatókönyvet, és amikor a producerek elküldték a főszerepre kiszemelt Richard Gere-nek, a színész azonnal meglátta benne a nagy lehetőséget, ugyanakkor azt is bevallotta: kockázatosnak tartotta, hogy beleugorjon egy elsőfilmes rendező mozijába.
– A jó hír az volt, hogy az ügynököm szerint remek volt a forgatókönyv, a rossz pedig az, hogy elsőfilmes a rendező – mesélte Gere. – De amikor elolvastam, kiderült, hogy hátborzongatóan jó a könyv, és ez felülírta a félelmeimet. Ráadásul nem tagadom, nagyon vonzott a főszereplő, Robert Miller figurája. Nagyjából olyan lenyűgözően vonzó pasi, mint Bill Clinton, és a sármja a legnagyobb fegyvere. Szinte megbűvöli a környezetét, a megjelenésével képes manipulálni a körülötte lévőket, és így aztán bármilyen helyzetet az irányítása alatt tud tartani. Összességében úgy éreztem, még ha nagyképűen is hangzik, hogy rám írták ezt a szerepet, és elsőfilmes rendező ide vagy oda, el kell vállalnom! – vallotta be a Micsoda nő sztárja.
