Zsenik, géniuszok, a művészet, a sportvilág vagy a tudomány ünnepelt sztárjai. Vajon utódaik öröklik-e a korszakos tehetséget, vagy a zsenialitás a semmiből jön és a semmibe vész?
Nem jó zseni gyermekének lenni. A géniuszok többsége ugyanis alig törődik a családjával, de ha odahaza jó is a légkör, az utódoknak akkor is meg kell küzdeni a zseniális apa (vagy anya) nagyságával, amely inkább bénító árnyként vetül rájuk.
Jane sosem rendezte viszonyát az apjával
Világhírű színészek között gyakori, hogy a tehetség apáról (anyáról) gyermekre száll. Ezt bizonyítja a Fonda dinasztia. A sármos Henry Fonda (Tizenkét dühös ember, A halál 50 órája, Volt egyszer egy vadnyugat) elfoglaltságai miatt nem tudott igazi édesapja lenni gyermekeinek, az ugyancsak színészi pályát választott Peternek és Jane-nek.
„Ritkán láttuk apámat, amikor otthon volt, mogorva volt és megközelíthetetlen” – emlékezett később a gyermekkorára Jane, akit örök lelkifurdalás gyötör édesanyja halála miatt is. A krónikus depresszióval küzdő nő felmetszette a saját torkát. „Azon a végzetes estén a testvéremmel voltunk otthon, és amikor a mama érkezését hallottuk, azt javasoltam Peternek, bújjunk el előle. Így is lett, és csak később tudtuk meg, hogy a mama azon az éjszakán végzett magával.”
Pokoli terhet kellett hát a vállára vennie az akkor 13 éves lánynak, aki önmagát és apját egyaránt vádolta a történtekért. De Jane ennek ellenére Henry Fondához akart hasonlítani, az ő sikereit szerette volna elérni. Csinos nagylányként kétszer is szerepelt a Vogue címlapján, és amikor első szerepeit sikeresen alakította, édesapjától is megérkeztek az első dicsérő szavak. A Robert Redforddal játszott Mezítláb a parkban meghozta az áttörést; végül fantasztikus pályát futott be, és kétszer megkapta az Oscar-díjat. Henry Fonda az egyetlen Oscar-díját egy olyan filmért kapta (Aranytó, 1981), amelyben együtt játszott lányával. A díjkiosztóra súlyos betegsége miatt már nem tudott elmenni. Úgy távozott az élők sorából, hogy sohasem sikerült rendezni a viszonyát lányával.
Liszt Ferenc lányának regényes az élete
A romantika nagy zeneszerzője, és korának egyik legvirtuózabb zongoraművésze Liszt Ferenc, aki ugyan német anyanyelvű volt, mégis magyarnak vallotta magát. A zsenikutatásban több helyütt is találkozunk a kitétellel, miszerint a kirívó szellemi nagyság sok esetben párosul testi satnyasággal, márpedig a feljegyzések szerint a gyermek Liszt Ferenc nagyon beteges volt, egy ízben állítólag már a koporsót is megrendelték számára a szülei. A művész végül igen vonzó férfivá érett, szerelmi élete regénybe illő: sok-sok kaland után végzetesen beleszeret a nála öt évvel idősebb Marie D’Agoult grófnőbe, akinek három (törvénytelen) lánygyermeket nemzett.
A lányok semmit sem örököltek apjuk zsenialitásából, a középső lány, Cosima azonban szinte egy az egyben lemásolta édesapja szerelmi kalandjait. Frissen férjezett asszonyként ugyanis beleszeretett a korszak másik zsenijébe (édesapja nagy barátjába) Richard Wagnerbe. Akkoriban elválni szinte nem lehetett, a férj akarata ellenére pedig egyenesen lehetetlen. A mindent elsöprő szerelem eredményeként azonban Cosima – miközben házassága fennmaradt Hans von Bülow-val – három gyermeket szült a nála egy fejjel alacsonyabb zeneszerző-fejedelemnek. Cosima zseniális édesapjától leginkább annak temperamentumát és a kor szokásaira fittyet hányó, akaratos természetét örökölte. Wagnerhez fűződő lángoló szerelmét egy kortársuk így írta le: „ilyen csak ötezer évenként egyszer történhet meg”.
Karinthy Frigyes fia: a Fájdalomherceg
Karinthy Frigyes nevét mindenki ismeri. Sőt az is köztudott, hogy a zseniális író egyik gyermeke, Ferenc is író lett, az unoka, Karinthy Márton pedig nem csupán színiigazgatóként, de immár ugyancsak íróként is nevet szerzett magának. Kevés szó esik azonban Karinthy Frigyes másik fiúgyermekéről, a szerencsétlen sorsú Gáborról, akiben pedig ugyancsak ott volt a zsenialitás szikrája.
A „Fájdalomherceg” Karinthy Frigyes és Judik Etel színésznő frigyéből született 1914-ben. Etelt korábban a nagy író első férjétől szöktette meg, később Berlinben bujkáltak „bohémes boldogságban”. Ám a színésznőt 1918-ban elvitte az influenzajárvány, Gábor félárva maradt, míg apja két évvel később újabb házasságot kötött. „Zárkózott, komor, szomorú voltam, félrehúzódó és magányos” – írja önéletírásában Karinthy Gábor, aki költőként nem tudta befutni azt a pályát, amire a genetikai adottságai feltételezhetően feljogosították őt.
„Apám sohasem volt vetélytárs, akit le kellett volna győznöm: ő író volt, filozófus, publicista, humorista – én első pillanattól fogva lírai költő. Tudta, mondta is nekem: én nem vagyok költő, Gabi, a költő te vagy” – emlékezett vissza az idősebb Karinthy fiú, akire élete derekától kezdve egyre gyakrabban és egyre intenzívebben törnek indokolatlan félelmek, kényszerképzetek, hallucinációs állapotok. Czeizel Endre genetikus szerint az agydaganattal műtött, mániákus depressziós jeleket mutató Karinthy Frigyes örökíthetett olyan géneket fiának, amelyek aztán annak életében a skizofréniához vezethettek.
Betegséget örökölt a költőtől Zoltán
Petőfi a semmiből érkezett zsenik közé tartozik, hiszen édesanyja a férjhez menetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott, míg édesapja mészárosmester volt. A forradalom költőjének gyermeke, Zoltán gyenge fizikumú, beteges fiatalember volt, és kamaszként mind a színészettel, mind pedig a verseléssel, műfordítással is megpróbálkozott, nagyon kevés sikerrel. Zoltán mindössze huszonkét évet élt, halálát tüdőbaj okozta. Még egy érdekesség: Mivel Petőfi Zoltán 1848. december 15-én született, nagy eséllyel a forradalom napján, március 15-én fogant. Minden értelemben sűrű napja volt a költőnek.
Judy Garland menekült a hotelből
Ahogyan Jane Fondának, úgy egy másik zseniális színésznőnek, Liza Minnellinek is végig kellett néznie, amint anyja emberi ronccsá válik. Judy Garland az Óz a nagy varázsló Dorothyjaként lett az MGM Stúdió legsikeresebb gyermekszínésze, „aranycsináló gépezete”. Csakhogy a sikerért és gazdagságért hatalmas árat fizetett: hogy bírja az elképesztő ütemet, a stúdió vezetői nyugtatókkal és amfetaminokkal tömték; alig 25 éves korára már teljesen kiégett emberileg, és öngyilkosságot kísérelt meg.
Öt házasságba ugrott bele, ezek egyikében hozta világra Liza Minnellit, aki ugyancsak világhírű színésznő lett. Az alkohol- és gyógyszerfüggőségben szenvedő Judy egyre ritkábban kapott szerepeket, férjei elhagyták, így gyermekeivel végigvándorolta Amerikát, olykor sztárként, máskor részeg koldusként. Volt, hogy a gyerekekkel együtt szökniük kellett a szállodai számla elől. „Több réteg ruhát kellett magunkra húznunk. Amit nem tudtunk így elvinni, azt otthagytuk” – idézte fel gyerekkorát Liza.
„Anyám kiszámíthatatlan volt, de gyakran szorosan és remegve átölelt. Az áradó szeretet és az őrült bizonytalanság keveréke volt ez, ami anyám egész életét és a mi kapcsolatunkat egyaránt végigkísérte” – nyilatkozta Liza, miután a Kabaréban nyújtott alakításáért (1972) átvette az Oscar-díjat. Egy legenda szerint Judy, a lányára és a tapsra féltékeny anya egy közös fellépésük során a közönség ünneplésekor lelökte a színpadról Lizát. Garland drogtúladagolásban halt meg. „Egy sebzett madár volt, akin nem lehetett segíteni” – emlékezett rá Minnelli.
