Az Alkonyat filmadaptációi nyomán soha nem látott méreteket öltött a vámpírláz. Francis Ford Coppola 1992-ben forgatta le a maga Drakuláját, Gary Oldman pedig élete legjobb alakítását nyújtotta benne.
A vámpírláz újra és újra felütötte a fejét a mozikban. 1992-ben a Francis Ford Coppola-féle Drakula vált kultfilmmé, a címszerepben Gary Oldmannel. A kritikusok szerint Oldman kiemelkedő alakítást nyújtott, de ennek hátulütője is volt: hiába képes szinte bármilyen karakter eljátszására, a rendezők azóta csak a rosszfiút látják benne, azaz előszeretettel kérik fel gonosz karakterek megformálására.
– Amikor Hollywoodban kiejtik a nevemet, kétségkívül nem egy Cary Grant-típusú fickóra gondolnak. Rendületlenül a rossz megtestesítőjének akarnak látni. Mindennek az a jó oldala, hogy szinte mindig meghalok a filmek végén. Még Dennis Hopper barátom is azt mondta – aki szintén jó néhány őrültet alakított már –, hogy senki nem hal meg olyan gyakran a filmvásznon, mint én. De engem ez nem rémít meg, mert utálom a folytatásos filmeket – mondta Oldman, aki azt is bevallotta: amióta az eszét tudja, alkoholista, és ez már így is marad.
De visszatérve Drakulához, a sikerhez nagyban hozzájárult az akkoriban még viszonylag ismeretlen Monica Bellucci, aki vámpír-menyasszonyként csattogtatta gyöngyfogait Oldman mellett. Wynona Ryder, valamint Keanu Reeves pedig már akkor is húzónévnek számított. Coppola mozija már nemcsak a vérszívás körül forog, a halhatatlan szerelem, az izzó szenvedély és a tömény erotika itat át minden egyes képkockát. Oldman pedig olyan akkurátusan és speciális módszerekkel készült fel a vérszí-vó szerepére, hogy érthető módon azóta is keveseknek sikerült elhomályosítani az alakítását.
„Szeretem azt, amit lerombolok, és lerombolom azt, amit szeretek” – szüntelenül a Sting-dal refrénjét ismételgette magában, és közben tanulmányozta a román folklórt, nyelvleckéket vett, és egyéni kutatások nyomán építette fel a maga Drakula-figuráját. Minden addiginál komolyabb kihívás volt számára az általa bukott angyalnak elképzelt gróf életre keltése. Bravúros átváltozási képessége vámpírfogak nélkül is szinte ijesztővé tette, mégis volt valami fennkölt az alakjában: megfontolt gesztusokkal, fakó hanggal, királyi méltósággal ábrázolta a grófot.
– Drakula számomra olyan, mint az ízletes koktél: ördögi. Bram Stoker regényének olvasása után arra jutottam, hogy hozzá hasonló lények valóban léteznek a Földön – jelentette ki Oldman.
(Folytatjuk)
