A vámpírláz újra és újra felütötte a fejét a mozikban. 1992-ben a Francis Ford Coppola-féle Drakula vált kultfilmmé, a címszerepben Gary Oldmannel. A kritikusok szerint Oldman kiemelkedő alakítást nyújtott, de ennek hátulütője is volt: hiába képes szinte bármilyen karakter eljátszására, a rendezők azóta csak a rosszfiút látják benne, azaz előszeretettel kérik fel gonosz karakterek megformálására.
– Amikor Hollywoodban kiejtik a nevemet, kétségkívül nem egy Cary Grant-típusú fickóra gondolnak. Rendületlenül a rossz megtestesítőjének akarnak látni. Mindennek az a jó oldala, hogy szinte mindig meghalok a filmek végén. Még Dennis Hopper barátom is azt mondta – aki szintén jó néhány őrültet alakított már –, hogy senki nem hal meg olyan gyakran a filmvásznon, mint én. De engem ez nem rémít meg, mert utálom a folytatásos filmeket – mondta Oldman, aki azt is bevallotta: amióta az eszét tudja, alkoholista, és ez már így is marad.
De visszatérve Drakulához, a sikerhez nagyban hozzájárult az akkoriban még viszonylag ismeretlen Monica Bellucci, aki vámpír-menyasszonyként csattogtatta gyöngyfogait Oldman mellett. Wynona Ryder, valamint Keanu Reeves pedig már akkor is húzónévnek számított. Coppola mozija már nemcsak a vérszívás körül forog, a halhatatlan szerelem, az izzó szenvedély és a tömény erotika itat át minden egyes képkockát. Oldman pedig olyan akkurátusan és speciális módszerekkel készült fel a vérszí-vó szerepére, hogy érthető módon azóta is keveseknek sikerült elhomályosítani az alakítását.
„Szeretem azt, amit lerombolok, és lerombolom azt, amit szeretek” – szüntelenül a Sting-dal refrénjét ismételgette magában, és közben tanulmányozta a román folklórt, nyelvleckéket vett, és egyéni kutatások nyomán építette fel a maga Drakula-figuráját. Minden addiginál komolyabb kihívás volt számára az általa bukott angyalnak elképzelt gróf életre keltése. Bravúros átváltozási képessége vámpírfogak nélkül is szinte ijesztővé tette, mégis volt valami fennkölt az alakjában: megfontolt gesztusokkal, fakó hanggal, királyi méltósággal ábrázolta a grófot.
– Drakula számomra olyan, mint az ízletes koktél: ördögi. Bram Stoker regényének olvasása után arra jutottam, hogy hozzá hasonló lények valóban léteznek a Földön – jelentette ki Oldman.
(Folytatjuk)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.