Vérszívók a filmvásznon 1. rész - Az Alkonyat filmadaptációi lehengerelték a mozinézőket szerte a világon. Soha nem látott méreteket öltött a vámpírláz. Büszkén jelenthetjük: a magyarok vérszívásban úttörők. Az első részben Lugosi Béláról olvashatnak.
A Blaskó István név talán csak a legbigottabb mozirajongóknak mond valamit, ám Béla Lugosi neve annál ismertebb. A két személy természetesen egy és ugyanaz, a filmtörténelem legelső Drakulája ugyanis Lugoson született 1882-ben, és ezzel a felvett névvel írta be magát a köztudatba. És hogy menynyire beírta magát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, amit saját magáról mondott.
– Soha senkinek nem határozta meg ennyire a karrierjét és a magánéletét egyetlen szerep, mint az enyémet! Drakula bábja lettem, Drakula árnyéka a földön...
De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, az „ifjú Drakula” milyen kalandos utat járt be, mielőtt világhírűvé vált volna. Korán, már 12 évesen abbahagyta az iskolát, elköltözött a szüleitől, és alkalmi munkákból élt – már akkor is a színpad és a reflektorfény vonzotta. Eleinte Temesváron játszott statisztaszerepeket, majd 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, később pedig a Nemzeti Színház tagja lett. Számos darabban felbukkant, későbbi karrierjét tekintve kissé morbid, hogy még Jézus Krisztust is alakította.
Némileg ijesztő külseje ellenére imádták a nők, ő pedig 1917-ben megnősült, ám mivel felesége, Szmik Ilona előkelő jogászcsaládból származott, a felmenői végül szétrobbantották a szerintük rangon aluli házasságot. Az első világháborúban hadnagyként szolgált, az orosz fronton több sérülést is szenvedett. Miután hazatért, bátorságáért kitüntették.
Lugosi a Tanácsköztársaság idején már hangos szószólója volt a színészszakszervezetnek, végül nyíltan vállalt politikai nézetei miatt emigrálni kényszerült. Bécsben, majd Berlinben élt, később hajón Amerikába szökött. Megalapította a Magyar Nemzetiségi Színházat, miután pedig megtanult angolul, más színházban is játszott. A nagy áttörés, azaz a vérszívóvá alakulás 1927-ben jött, amikor a Broadway-n játszhatta el Drakula szerepét. Innentől fogva nem volt megállás, az alakítása olyan tökéletes volt, hogy a nézők tomboltak a gyönyörtől, és a Lugosi-féle Drakula több mint ötszáz előadást ért meg.
A Universal stúdió emberei ezek után érthető módon őt kérték fel a Drakula-film címszerepére is, amely meghozta számára a hőn áhított filmes karriert. Ám a sikerrel együtt járt a skatulya is, Lugosi attól fogva kizárólag horrorfilmekben bukkant fel, és ez lassan aláásta önbecsülését. Fizikailag is tönkrement, a háborús sebesülések okozta állandó fájdalommal kellett együtt élnie, és az egyre erősebb fájdalomcsillapítókat végül felváltotta a morfium, amely függőséghez és teljes lelki és fizikai leépüléshez vezetett. Barátai ekkor már nem nagyon voltak, amúgy sem volt jellemző rá, hogy túlságosan megbízzon az emberekben.
– Azt hiszem, én olyan vagyok, mint a magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de – az igazat megvallva – csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni – mondta egyszer önmagáról.
Lugosi Béla megtapasztalta a tündöklést és a nyomorúságot is, végül 1956. augusztus 16-án hunyt el infarktusban. Kaliforniában, a Culver Citybeli temetőben nyugszik – legendássá vált Drakula-jelmezében, egykori házát pedig nem más, mint Johnny Depp vásárolta meg.
(Folytatjuk)
