Idén ötven éves az Omega. Kóbor János, annak ellenére, hogy építésznek tanult, és gátfutói karrierről is álmodott, a zenélés mellett döntött. Ha ma kellene kitalálnia, mit csináljon, valószínű, az észérvek nem az Omega mellett szólnának. A ma is aktívan vitorlázó Kóbor, ennek ellenére élete nagy találkozásként magát a rockzenét jelölte meg. Interjú.
Mecky, amikor megalakult az Omega, hitte volna, hogy ötven évig zenélnek együtt?
Természetesen nem. A zenekar alapítása először egy téli elfoglaltságnak tűnt, arra senki nem számított, hogy a gimi után, az egyetemi években ez egyáltalán folytatódhat. A lelkesedés vitt minket, mai szemmel igazi műkedvelőként álltunk mindenhez.
Elárulná, honnan ered a Mecky becenév?
Lehet, hogy furcsán hangzik, de már nem tudom pontosan. A József Attila Gimnáziumba jártam és a haverokkal rögtön az elején elhatároztuk, hogy senkit sem az igazi nevén szólítunk, hanem mindenki kap egy általunk kitaláltat. Nekem ez jutott, de nem emlékszem ki és miért adta. Rajtam ragadt.
Ha ismét 1962-őt írnánk, újfent a beat mellett kötelezné el magát, vagy más vonalon keresné az érvényesülést?
Az idő kerekét szerencsére nem lehet visszaforgatni. Az biztos, hogy a sportot is komolyan gondoltam, tetszett a kihívás, nagyratörő terveim voltak gátfutásban. Egy kicsit fájlalom, hogy igazán építészként sem próbálhattam ki magam. A látásmód, érzékenység viszont megmaradt mindkét terület felé. Ha a tudatosság felől közelítjük meg a kérdést, akkor nem a zene felé billenne a mérleg nyelve.
Idősebb beatesek, poprajongók máig vitáznak azon, melyik volt a jelentősebb együttes, az Illés vagy az Omega? Ön ötven év múltán hogyan vélekedik erről?
Nyilván ezt nem nekem kell megítélni, de szó sem volt itt olyan mély ellentétről, mint ahogy ezt sokan szeretik beállítani. Tini nekünk is írt egy pár szöveget, szívesen gondolunk vissza mindnyájan a 2001-es közös koncertre, nagyszerű pillanatok voltak. Nemzetközi megítélésben talán egyértelmű a kép, de ez adódhat a műfaji különbségekből is.
Érzése szerint a hatvanas évek világszintű beat-őrülete bármilyen értelemben hozzájárult a világ megváltozásához? És ha igen, pozitív vagy negatív értelemben?
Mindenképpen hozzájárult egyfajta pozitív változáshoz. A fiatalok aktívabbak lettek, a zenének közösségformáló ereje is volt, mondhatni, minden téren. Anélkül, hogy belemennénk a műfaji meghatározásokba, a rockzene hozott valami igazán szabad szellemet a világba. Ha voltak is kilengései, netán árnyoldalai, összességében generációknak adott egy életérzést, közös élményeket, talán kifejezésformává is vált.
Az Omega több zenei stílusban készített lemezeket. Ön melyik irányzatukat, illetve lemezüket tartja a legsikeresebbnek?
A progresszív rocknak mondható korszak áll hozzám a legközelebb, amit a 7-8-9-es lemezzel szoktak azonosítani. A külföldi sikereink legjava is ehhez az időszakhoz köthető. Ekkor nagyon intenzív volt körülöttünk minden, ekkor találtuk meg legjobban a saját stílusunkat.
Mecky számára melyik a kedvenc Omega-dal és miért?
Nem szoktam egyetlen dalt kiemelni, de talán az Időrabló, Mozgó világ, Léna, mind olyan jellegzetes Omega-szerzemények, amelyekhez stílusban hasonlót sem lehet találni, az idő próbáját is kiállták és a koncertjeink emelkedettebb részeihez tartoznak ma is.
A hatvanas évek klasszikus popkorszakából melyik zenekarért rajongott, és melyik volt a kedvenc felvétele az ő előadásukban?
A Rolling Stones mellett nem lehetett elmenni, nagy hatással volt mindnyájunkra, a Pink Floyd is meghatározó élmény, de a Led Zeppelinen át hosszú lehet a lista. Egyetlen felvételt nem lehet mondani, de talán egy lemezt igen: The Dark Side of the Moon. Egy különleges hangulatot közvetít, megunhatatlan.
A fél évszázad során hány koncertet adott az Omega, és hány országban jártak?
Talán jobb is, ha ezt mi sem tudjuk már pontosan megmondani. Emlékszem olyanra, hogy egy isztambuli koncertet egy lisszaboni fellépés követett, szóval szépen kijutott az utazásból.
Melyik volt a legsikeresebb fellépésük helyszíne, illetve melyik városhoz köthető az Ön életének legkedvesebb emléke, története?
A budapesti Népstadion-koncerteket kell említenem. Mind a négynek volt egyfajta varázsa, ami miatt ezekre szívesen gondolok vissza.
Egy koncertkörút – mint például az idei, a jubileumi – az idegi feszültség mellett óriási fizikai igénybevételt is jelent. Ennek elviselésében segített Önnek az atlétamúltja?
Egészen biztosan, és talán jó géneket is örököltem. Fizikailag nem jelentett gondot a tavaszi sorozat. Szerencsének tartom, hogy mind az öten még bátran felmehetünk a színpadra.
Manapság milyen sportágat űz?
Néhány éve abbahagytam a teniszt és a síelést, maradt a vitorlázás.
Bár több elismerésük mellett a Liszt Ferenc-díj talán a legrangosabb, titkon gondol-e arra, hogy az Omega megkaphatja a Kossuth-díjat is?
Nem foglalkoztat.
Melyik volt élete legcsodálatosabb találkozása, amit az együttesnek köszönhet?
Maga a rockzene.
Tervezik-e még közös lemez kiadását?
Az Omega életében nehéz végérvényesen bármire azt mondani, hogy nem, de egyre inkább úgy tűnik, nem lesz több lemezünk. Az egész lemezkiadás, mint volt iparág, teljesen átalakulóban van, egy korszak lezárulni látszik.
Ha zárul ez a jubileumi évük, hol és milyen körülmények között kapcsolódik ki?
Azt hiszem, zajlik az élet a maga sodrában, jön a kevésbé jubileumi, az ötvenegyedik Omega-év.
