Több mint negyven éve áll a színpadon, közel négyszáz filmben játszott. Egy élő legenda, 73 évesen is talpig férfi. Sorozatunk mai részében Koncz Gábor pályája kezdetéről mesél.
Koncz Gábor mindig is több akart lenni, mint egy traktorista brigádvezető Mezőkeresztesen. Szüleinek is fontos volt, hogy taníttassák egyszem fiukat. A színművész először a mezőkövesdi gimnáziumban tanult, és ekkor kezdett érdeklődni a filmművészet iránt. – Másodikban én voltam a hatvanfős szobában a parancsnok, illetve a tornafelelős. Így öt kötél segítségével ereszkedtem le esténként, hogy a moziba szökhessek. Ám egyszer, amikor másztam vissza, már ott várt az osztályfőnököm, és hiába tanultam és sportoltam jól, kirúgtak – mesélte Koncz Gábor, aki azonban nem akart csalódást okozni szüleinek, hiszen minden pénzüket ráköltötték. Ezért inkább bliccelt a vonaton, és meg sem állt a miskolci Földes Gimnáziumig.
A színművész olyan osztályba került, ahova az egész országból gyűjtötték össze a magatartásprobléma miatt kicsapott tanulókat. Mindezek ellenére a harminc fiúból huszonnyolc diplomát szerzett, és Gábor is ennek az intézménynek köszönheti, hogy színész lett.
– A gimnáziumban Kisfaludy Károly Három egyszerre darabját játszottunk, amit látott Szirtes Ádám is. Az előadás után megkeresett, és azt mondta, hogy mindenképpen felvételiznem kell a főiskolára.
Innentől kezdve a tinédzser fiú tántoríthatatlan volt. Elszántsága még Olthy Magdát is meglepte, aki akkor a színművészetit igazgatta.
– Az első rostán átmentem. De mivel egyetlen forintom sem volt, ezért a következő fordulóig dolgozni szerettem volna. Így hát félretéve a titkárnőt, bementem az igazgatónőhöz, aki a szemüvegét lehúzva csodálkozva nézett rám: „Te ki vagy?” – kérdezte. Elmondtam, hogy szállást szeretnék, hogy dolgozni tudjak. „Honnan veszed, hogy felvesznek, te szerencsétlen? Hisz 3500 emberből mindössze tizenkettőnek van hely.” De engem fel fognak venni – mondtam. Olthyt pedig annyira meglepte az elszántságom, hogy megkérte a gondnokot: szállásoljon el a kollégiumban. Négy évig laktam a VI. emelet 2.-ben – emlékezett vissza a Kossuth–díjas művész, aki két és fél hónapon át embertelen körülmények között dolgozott a csepeli vasöntödében. Az ott keresett ötezer forintból pedig az iskolakezdésre felruházta magát. Ám a munkát az első két évben sem hagyta abba.
Míg nála jobb módú osztálytársai bulizni jártak, addig ő a budapesti Józsefvárosban lapátolta a szenet. Mindig volt pénze. És amikor a harmadik évben már forgathatott, a gázsiját is félretette. Így történhetett meg, hogy a főiskola végére saját autója lett.
– Bástiék irigykedve néztek rám, mert a színészek közül mindössze hatnak volt autója, meg nekem, pedig vezetni sem tudtam. Egy filmforgatáson az egyik sofőrt kérték meg, hogy tanítson meg egy jelenet kedvéért. Emlékszem, amikor átvettem az autóm, másfél óra alatt értem be Csepelről, ám egy év múlva már meg sem álltam Rómáig.
(Folytatjuk)
