Az unokázás frissen és fiatalosan tart – aktív nagyszülők előnyben

Nemrég egy barátnőmmel ültem be kávézni, aki néhány éve lett nagymama. Azt mondta nevetve: „Te, szerinted az unokám miatt van az, hogy ennyire tele vagyok energiával mostanában?” Mielőtt válaszolhattam volna, rezgett a telefonja. A lánya írta: „Nagyi, ma is jössz az unokádért? Szeretné megmutatni, milyen magasra tudja lökni a hintát!” A barátnőm arca egy pillanat alatt felragyogott, a kávé hirtelen mellékes lett. És ott, abban a mosolyban benne volt a válasz is. És tudod mit? Ő valószínűleg jobb formában, frissebb aggyal és több nevetéssel él, mint pár éve. Egyszerűen azért, mert sok időt tölt az unokájával. 

Hogyan tart fiatalon az unokázás? 

Azt is sokat hallani, hogy az unokák a nagyszülők tornatanárai - Oké, lehet, hogy ezt a mondatot félig-meddig a humor jegyében találták ki, de van benne igazság. Az unokák szinte kikényszerítik az aktivitást. Ha hintázni akarnak, te futsz utánuk. Ha homokvárat építenek, te hajolsz le sokszor. Ha elfáradnak egy hosszabb sétán, te cipeled őket. És ilyenkor a súlyos évek könnyed táncparketté válnak. 

Ezek a „kényszerű mozgások” pedig nem csak a testnek jók, hanem az agynak is. Nemrégiben megjelent kutatások szerint azok az aktív nagyszülők, akik rendszeresen részt vesznek az unokáik életében – akár örökös játszótér-ügyeletesként –, kisebb eséllyel tapasztalnak bizonyos mértékű kognitív hanyatlást, mint akik ritkábban vannak ilyen szoros kapcsolatban. Ez egyszerre szól a mentális stimulációról, az érzelmi kötődésről és a társas kapcsolatok erősítéséről – mind olyan területek, amelyekben az agy „edzésre” kényszerül. 

Reggeltől estig buli 

A nagyinál lenni mindig egy nagy és intenzív program, nincs idő a lustálkodásra. Reggel hétkor a nagypapa még csak a kávéját készíti, de a gyerekek már lógnak a kerti hintán. És így könnyen ott találja magát a legkényelmesebb nagyszülő is a homokozóban, egy lapáttal a kézben, miközben azon gondolkodik, hogy győzzék le közösen a sárkányt, akit tegnap este fedeztek fel a sufniban. A jó kondi mellett a szellemi frissességet is megköveteli egy egész napos unokás program. Meg is van a válasz a „Hogyan tart fiatalon az unokázás?” kérdésre. 

És pont ez az összetett koncentráció a lényeg: az unokák nem csupán a fizikai aktivitást növelik. Olyan módon stimulálják az agyat, hogy azt a klasszikus nyugdíjas elfoglaltságok keretei közé nehéz lenne beilleszteni. 

• A nagyik és nagypapák egész nap problémahelyzetet oldanak meg (milyen tornyot építsünk),
• kreatívnak kell lenniük a nap minden percében (legyen ez a „szivárványos sárkányvár”),
• és állandó fókuszt kell tartaniuk egy pörgő tempójú, kis csomagon, aki percenként vált hangulatot.

Ez az, amit a kutatások is említenek, amikor összefoglalják, hogyan tart fiatalon az unokázás: nem csak a fizikai aktivitás számít, hanem az érzelmi és kognitív stimuláció is. Minden „jaj, át kell mászni alatta”, „nézd, a csiga hazament” és „nagyi, nézd ezt!” - egy komplett mini agytorna.

És ha ez nem lenne elég, az unokákkal való rendszeres találkozás, az aktív nagyszülők életmódja a fentiek alapján az általános egészségre is pozitívan hat: jobb hangulat, kevesebb stressz, több nevetés – ezek együttese olyan hatást gyakorolhat, mint egy jó edzés vagy egy felüdülés egy hosszú nap után.

Miért jobb aktív nagyszülőnek lenni?

A „nagyszülő-szerep” ma már nem az, mint régen. Nem a passzív mesélő, aki délutánonként egy tál süteménnyel várja a kicsit. Most sokszor:

• játszó- és hegymászópartner,
• játékstratégiai tanácsadó,
• mobil applikáció-felhasználó,
• improvizáló szellemi mentor.

Ez azt jelenti, hogy fizikailag és mentálisan is sokkal aktívabb szerepet vállal, mint mondjuk az előző generáció nagyszülei tették. És ez csak pozitív hatást hozhat. Az emberi agy ugyanis szereti az új feladatokat, a gyors váltásokat, a gyors reakciókat – és az unokák ebből nem engednek.

Túl kevés az unoka? Szerezz egyet! 

Ha esetleg még nincs saját unoka, a szomszéd gyerek is megteszi. A nagyszülői szerep nem feltétlenül biológiai alapú. Lehet a kiválasztott „unoka” a házban lakó kislány, a keresztgyerek, a család baráti körében élő gyerek is – a lényeg az aktivitás és a kapcsolat mélysége.

Lássuk, hogyan tart fiatalon az unokázás, íme néhány szuper programötlet, ami nem csak a gyereknek élmény, hanem a fáradhatatlan nagyszülőnek is: 

• Közös kincskeresés a kertben vagy a parkban – figyelem, megfigyelés és mozgás egyben.
• Mesefelolvasás úgy, hogy te is kérdezel — „Miért gondolod, hogy a hős így döntött?” – ez egy csodálatos kognitív izomláz lesz!
• Mini-kreatív workshop – festés, gyurmázás, de úgy, hogy nincs „tanmenet”, csak szabad, alkotó játék.
• Egyszerű tánc a nappaliban – zene, mozgás, nevetés – és még az ízületeidet is kíméli.
• Építés és rombolás felváltva – a logika és a kreativitás kettős edzése.

Nem minden nap cukor és napfény

Lehet, hogy néha fáradt vagy, lehet, hogy sok esetben az unokád energiája lepipál. De pont ezek a „kihívások” azok, amik miatt az aktív nagyszülők szerepe nem egy statikus valami, hanem fejlődő lehetőségek tárháza. És nem azért tart frissen, mert kifáraszt, hanem azért, mert újra és újra előhívja belőled azt a rugalmasságot, alkalmazkodóképességet és spontaneitást, ami sok felnőtt életéből idővel kikopik.

Szóval ne félj attól, ha azt mondod: „Jövök, unokám, készen állok!” Mert amikor először kapod vissza azt a hatalmas ölelést, és azt hallod, hogy „nagyi, még egy mesét!”, az a pillanat több, mint boldogság. Az a frissen tartott agy és egy fiatalos lélek legszebb visszaigazolása.