Pénzt kér a gyerekem a mosogatásért. Normális?

Hogy mennyiért?! Én csak álltam ott, bennem meg egy pillanat alatt végigfutott minden: én szültem, etetem, mosok rá, és most nekem kellene fizetnem azért, hogy eltegyen pár tányért? Az agyam már előre pörgette a jövőt: húsz év múlva számlát nyújt majd be a vasárnapi ebédért, rajta a tételekkel – leves, főétel, desszert, mellé apróbetűvel: „kellemes társaság, külön díjjal”.

A szülői dilemma: fizessünk vagy ne fizessünk?

Ez az a pillanat, ami szerintem minden szülőnél eljön egyszer. Amikor először találkozunk azzal, hogy a gyerek nem csak simán segít, hanem üzletet ajánl. És ilyenkor felmerül a nagy kérdés: fizessünk, hogy neveljük benne a gazdasági gondolkodást, vagy ne fizessünk, mert ezzel pont azt az önzetlenséget öljük ki, ami a családi élet alapja?

Miért nem jó, ha mindenért pénzt adunk?

A család nem munkahely. Nem vezető és beosztott vagyunk, hanem egy csapat. Ha mindennek ára van, a gyerek azt tanulja meg, hogy a segítség üzlet, nem gesztus. Eltűnik az „együtt csináljuk, mert egy család vagyunk” érzés, és marad helyette a számolgatás. A másik buktató, hogy megszokja: mindenért jutalom jár. Onnantól kezdve nem segít fel a nagyinak egy székkel, nem rak rendet maga után, csak ha forintban mérhető haszna van. És közben kiveszik belőle az empátia, a belső motiváció, az a fajta öröm, hogy „de jó, rend lett a szobámban”, vagy hogy „anyának segítettem, és ettől neki könnyebb lett”.

Hol van az arany középút?

A pénzzel meg kell tanulni bánni. Tudnia kell, mit jelent beosztani, spórolni, megtapasztalni, hogy ha elveri az egészet hétfőn csokira, péntekre üres marad a zsebe. Szóval valahol középen van az igazság. Mi végül egy olyan rendszert alakítottunk ki, ami nálunk működni látszik. Heti zsebpénzt kap, ami fix. Ez az ő pénze, nincs feltételhez kötve, nincs vita róla. Ha okosan bánik vele, marad, ha nem, akkor megtanulja a saját bőrén, mit jelent rosszul gazdálkodni.

Alapfeladatok kontra extra melók

Emellé vannak az alap házimunkák, amiket egyszerűen azért kell megcsinálnia, mert együtt élünk. Rendben tartani a szobát, elrakni a saját tányérját, betenni a szennyesbe a ruhát – ezek nem fizetős feladatok, hanem az együttélés alapjai. És igen, van egy harmadik kategória is: az „extra meló”. Ide kerülnek azok a dolgok, amik már tényleg nagyobb munkák, és amikre mi, szülők is úgy nézünk, hogy „hű, de jó lenne, ha valaki megcsinálná”. Ilyen az autómosás, a kert kigazolása, az ablakpucolás vagy a garázstakarítás. Ezekért előre megbeszélt összeg jár. Ha a fiamnak pénz kell valamire, választhat közülük, és megtanulja, hogy a plusz munka tényleg plusz pénzt hoz.

A legfontosabb lecke

A végén így két dolgot is elsajátít: egyrészt azt, hogy a családtagok segítenek egymásnak feltétel nélkül, másrészt azt, hogy a munka és a pénz között nagyon is létezik kapcsolat. És ez talán a legfontosabb tanulság: nem arról szól az élet, hogy mindent számlára csináljunk, de arról sem, hogy a pénz tabu legyen. Meg kell találni azt a középutat, ahol a gyerek megtanulja az önzetlenséget, de közben a pénz értékét is megérti – így felnőttként is tisztán látja majd, mikor kell segíteni, és mikor számít munkának, amit csinál.