Külföldre költözik a gyerek - hogyan maradjunk közel?

Az első napok – új világ, új szabályok

A fiam már második évét tölti külföldön, vagyis elvileg gyakorlott szülőnek számítok ebben a kérdésben, azonban mégis, most amikor egy közeli barátnőm lánya költözött ki Hollandiába, egy nemzetközi cég gyakornoki programjába, én is újrakezdtem mindent velük. A költözés előtt tele volt tervekkel, listákkal és izgalommal. Mi, a szülők oldaláról pedig tele voltunk kérdésekkel: „Lesz-e jó lakótársa?”, „Meg tudja-e oldani a hivatalos ügyeket?” vagy „Mi lesz, ha beteg lesz?”. Teljesen úgy érintett a dolog, mint ha a saját gyermekem nem pont ugyanígy élne már évek óta. 

A gyerek külföldre költözése mindig magával hozza ezt a kettősséget: a fiatal a saját bátorságát próbálgatja, mi pedig a távolból próbáljuk „láthatatlan kötélen” tartani. Az első hetekben neki minden új lesz – a lakás, a munkahely, a bolt, a buszmenetrend. És minden apró siker, minden ügyintézés, minden új barát nagy lépés számára az ottani beilleszkedés felé.

Mit él át ő – és mit élünk át mi?

A gyerek külföldre költözése után ő napi szinten találkozik váratlan helyzetekkel. Idegen nyelven kell megoldania a hétköznapi problémákat, be kell illeszkednie egy új munkahelyi vagy iskolai közegbe, és közben otthonosan kell mozognia egy olyan városban, ahol a legközelebbi családtag akár több száz kilométerre van.

Mi, itthon, talán csendesebb napokat élünk, vagy egyenesen vákuumban ülünk, nincs konkrét teendők a dologgal, de az érzelmi hullámvasút ugyanúgy megvan. Egyszerre vagyunk büszkék és aggódunk is. Néha megkönnyebbülünk, amikor videóhívásban látjuk mosolyogni, máskor könnybe lábad a szemünk, amikor letesszük a telefont, és újra üres a szék a nappaliban.

Kapcsolat a távolból – és újra testközelből 

Ma már nem kell heteket várni egy levélre, és nem kell számolni a nemzetközi hívás díját. A gyerek külföldre költözése idején az internet a legnagyobb szövetségesünk: videóhívás, közös online filmnézés, vagy éppen csak egy gyors üzenet arról, hogy „Ma új ételt főztem, neked is ízlene!”.

De a kapcsolat nem csak a technikán múlik. A rendszeresség fontos: legyen egy fix nap vagy időpont, amikor biztosan beszélünk. Az is sokat segít, ha nem csak a gondokat osztjuk meg, hanem a sikereket, örömöket is – mindkét oldalról.

Amikor a gyerek külföldre költözik, a látogatások ünneppé válnak. Akár mi utazunk hozzá, akár ő jön haza, minden pillanatot másképp értékelünk. A közös főzés, a régi viccek felidézése, vagy egy egyszerű séta a régi utcákon – ezek lesznek azok az emlékek, amik átlendítenek a távol töltött hónapokon.

Emlékszem, mikor a fiam először jött haza karácsonyra. A repülőtér érkezési oldalán álltam, a kezem fázott, de képtelen voltam a zsebembe tenni, mert állandóan a kijáratot figyeltem, mindenképpen már messziről integetni akartam. A levegő megtelt vaníliaillattal és titkokkal. Nemcsak én vártam ott, rengeteg szülő várta a gyerekét, sőt, mindenkiben szülőt láttam. Aztán egyszer csak ott volt. Magasabbnak tűnt. Komolyabbnak. De ugyanazzal a kicsit féloldalas mosollyal jött felém, mint régen. A táskáját leejtette a lábam elé, átölelt, és azt mondta: „Hoztam neked valamit.” Egy apró holland kulcstartó-papucsot adott a kezembe, és én akkor értettem meg igazán, hogy lehet, hogy egy teljesen jelentéktelen tárgy felér egy „Hazajöttem” mondattal. A kulcstartót mindig magamnál hordom. Azelőtt hallani sem akartam kulcstartokról és egyéb rémes bazárárukról. 

Mi történik velünk itthon?

A gyerek külföldre költözése nem csak neki, nekünk is új élethelyzetet jelent. Megváltoznak a mindennapok, a családi szerepek, a kapcsolatok dinamikája. Van, aki új hobbiba kezd, más a munkára vagy a párkapcsolatra fordít több figyelmet.

Sokan megtapasztalják az „üres fészek” érzését: a hiányérzet mellett ott van az idő és a tér, amit újra meg kell tanulni kitölteni. Ha párkapcsolatban élünk, ez jó alkalom lehet arra, hogy új közös célokat keressünk. A külföldre költözés simán erősítheti is a kapcsolatot, ha őszintén beszélünk az érzéseinkről.

Fiatalabb gyereknél még több az aggodalom

Ha a gyerek külföldre költözése tanulmányi céllal történik, és még fiatal, sok szülő érzi szükségét, hogy elkísérje, segítsen a kezdetekben. Ilyenkor érdemes megkérdezni: „Te hogyan szeretnéd?”- mert van, aki igényli a támogatást, van, aki viszont inkább maga szeretne boldogulni.

A legfontosabb, hogy ne álljunk ellen az új helyzetnek. Minél inkább elfogadjuk, annál gyorsabban találjuk meg benne mi is a saját új egyensúlyunkat. A lurkó külföldre költözése nem a kapcsolat végét jelenti, hanem egy új fejezet kezdetét. Ha nyitottak és rugalmasak maradunk, a távolság ellenére is erős maradhat a kötelék.

Az idő múlásával megtanuljuk: a szeretetnek nincs kilométerben mérhető távolsága. És bár a szék a konyhaasztalnál üres marad, a szívünkben mindig ott lesz ez az egész közös piros kockás abrosz. 

Szeretettel, Ani