Ha nem akar elaludni a gyerek

Tegnap este fél 11 volt, amikor a kisfiam százötvenhatodszor kért még egy korty vizet. Előtte már voltunk pisilni (háromszor), megkerestük a kedvenc plüssnyulat (ami végig az ágyban volt), és elmeséltem, hogy mit álmodnak a kukásautók. Miközben a folyosón állva számoltam tízig, hogy ne menjek be ordítani, eszembe jutott: vajon más anyák is így szenvednek esténként? Spoiler: igen.

Az alvás mint tudományos kísérlet

Amikor megszületett a fiam, azt hittem, tudom, mi vár rám. Olvastam könyveket, hallgattam a tapasztalt anyukákat, még egy alvástréner blogját is követtem. Aztán jött a valóság: a gyerekem nem olvasta ugyanazokat a könyveket.

Az első sokk akkor ért, amikor megtudtam, hogy egy 1-2 éves gyereknek napi 11-14 óra alvásra van szüksége. Komolyan? Az enyém jó, ha összeszed 10-et, és abból is 3 órát azzal tölt, hogy próbál kimászni az ágyból. A 3-4 éveseknek állítólag 10-13 óra kell - na, itt már közelebb járunk a realitáshoz, bár a „kell” és a valóság között még mindig szakadéknyi a különbség.

Amikor nem alszik eleget: az apokalipszis jelei

Múlt héten volt egy napunk, amikor a délutáni alvás kimaradt. Ártatlanul azt gondoltam: „Sebaj, majd este hamarabb elalszik.” Hát, nem. Este 10-kor még ugrált az ágyon, miközben hisztérikusan nevetett és sírt felváltva. Másnap? Reggel 6-kor ébredt, és olyan volt, mint egy kis zombi-terrorista hibrid: fáradt, morcos, és mindent fel akart robbantani, ami az útjába került.

Az alváshiány nála így néz ki:

• Reggel: „Nem kell a kakaó! De kell! De nem abból a bögrébőőőől!”
• Délelőtt: Sír, mert a banán görbe
• Délután: Összeomlik, mert nem tud egyszerre két játékautót vezetni
• Este: Túlpörög és képtelen lenyugodni

És tudjátok, mi a legrosszabb? Hogy én is pontosan így viselkedem alváshiány esetén, csak nekem nem szabad a földön fetrengve üvölteni a görbe banán miatt. (Bár néha jólesne.)

A nagy esti rutin projekt

Valahol olvastam, hogy a gyerekeknek rutin kell. Oké, gondoltam, csinálunk rutint. Este 7-kor fürdés, 7:30 vacsora, 8-kor fogmosás, mese, 8:30 alvás. Papíron szép volt.

A valóságban:

• 7:00 „Nem akarok fürödni!”
• 7:15 „Nem akarok kijönni a kádból!”
• 7:45 Vacsora, amiből csak a kenyér széle finom
• 8:00 Fogmosás-birkózás
• 8:15 Első mese
• 8:20 Második mese, mert az első „nem volt jó”
• 8:30 Harmadik mese
• 8:45 Víz kell
• 8:50 Pisi
• 9:00 „Anya, félek a sötéttől” (a hálószoba úgy ki van világítva, mint egy reptér)
• 9:15 „Mit álmodnak a madarak?”
• 9:30 Csend... vagyis nem, csak pisilni kell megint

A szülői alvás mítosza

„Aludj, amikor a gyerek alszik” - mondják. Persze, mert amikor végre elalszik, nem az jut eszembe, hogy: na, végre ehetek egy meleg vacsorát / megnézhetek egy részt a sorozatomból / beszélhetek a párommal teljes mondatokban / vagy csak ülhetek csendben és élvezhetem, hogy senki nem mászik rajtam.

Amit megtanultam

1. Nincs tökéletes megoldás. Amit Pistike anyukájánál bevált, az nálunk totális katasztrófa lehet.
2. A következetesség fontos, de néha az életben maradás fontosabb. Ha azt jelenti, hogy ma kivételesen anyával alszik, mert így mindenki pihen - legyen.
3. A gyerek alvási szükséglete egyéni. Van, aki 14 órát alszik boldogan, az enyém 10-ből is képes kihozni egy napot. (Igaz, utána mindketten szenvedünk.)
4. Az esti rutin szent, de rugalmas. Ha ma a mese helyett inkább a nappali padlóján fekve nézünk csillagokat (matricákat a plafonon), az is meghitt pillanat.
5. Önmagunkról is gondoskodni kell. Ha kimerült vagy, nem vagy rossz anya, „csak” ember.

És a vége?

Nincs vége. Ez egy folyamat, ami változik, ahogy a gyerek nő. Most épp abban a fázisban vagyunk, hogy „anya feküdj mellém, amíg elalszom”. És tudod mit? Fekszem. Mert egyszer majd nem fog kérni. Egyszer majd bezárkózik a szobájába, és én fogok könyörögni, hogy beszélgessünk. Addig is, minden este ugyanaz a cél: túlélni. És ha közben sikerül egy-két órát aludni is, az már hab a tortán. Most megyek, mert hallom, hogy „Anyaaaaa, pisi kell!” - pedig fél órája tettem ágyba. De legalább holnap lesz miről mesélni a játszótéren a többi zombi-anyukának.

P.S.: Ha te is küzdesz az esti lefekvéssel, tudnod kell: nem vagy egyedül. Mindannyian ott vagyunk veled gondolatban este 9-kor, amikor a gyerek még mindig nem alszik. Kitartás!

Zizi