Azt hittem, sosem felejtem el az elsőt...

Első mosoly:

Erről nincs is emlékem, a szülői amnézia első áldozata. A fotókon persze mind azt bizonygatjuk, hogy „nézd, mosolyog!”, de valószínű, csak egy grimasz volt.

Első átfordulás:

Na, erre emlékszem! A pelenkázón történt, szerencsére épp időben elkaptam. Azóta tudom, hogy sosem szabad otthagyni őket, még „csak egy pillanatra” sem.

Első fog:

Fogalmam sincs, melyik volt az első, de a nyűgösségre emlékszem. Meg arra, hogy minden létező fogzássegítőt (borostyán nyaklánc, fájdalomcsillapító zselé, rágóka, stb.) beszereztünk.

Első utazás:

Három bőrönd, két táska, egy hordozó, egy babakocsi. Két napra mentünk a nagyszülőkhöz... A kedvenc alvós játék persze otthon maradt. Úgyhogy ez tényleg emlékezetes utazás lett.

Első felállás:

A nagyi komódjánál sikerült neki, tisztán emlékszem a büszke arckifejezésére. Aztán persze azonnal elesett.

Első lépések:

Na, ezt nagyon vártuk... és persze pont akkor történt, amikor a konyhában pakolásztam. Csak a puffanásra figyeltem fel, mert útközben elesett. De attól kezdve nem volt megállás.

Első szó:

A „nem” volt. Mondjuk ez nem meglepő, azóta is a kedvence.

Első hajvágás:

Katasztrófa volt. Sírt ő, sírtam én, a fodrász meg csak a fejét csóválta. A hajtincset betettem a kis cuki könyvecskébe.

Első kieső fog:

Ez már tiszta emlék - napokig izgult, aztán véletlenül lenyelte ebéd közben. Azóta is várjuk, hogy előkerüljön...

Vicces, hogy mindig az első dolgokra vagyunk annyira kíváncsiak. Pedig igazából minden nap történik valami új - csak már nem számoljuk olyan megszállottan. A kis cuki emlékkönyv meg azóta is ott porosodik a polcon, benne az első hajvágás tincsével.

Ti milyen első dolgokat írtatok fel, és mire emlékeztek?

Mara