Óvodai beszoktatás: gyorsan vagy fokozatosan?

Általánosságban a fokozatos beszoktatás tűnik a legjobbnak a gyerek érzelmi biztonságának szempontjából, mivel így a gyermek lassabban és biztonságosabb környezetben alkalmazkodhat az új helyzethez. A szülő(k) jelenléte az első napokban, vagy legalább a fokozatosság alkalmazása segíti a gyermek alkalmazkodását.

A szülőknek elvben joguk van arra, hogy részt vegyenek a beszoktatási folyamat alakításában, és ezt a köznevelési törvény és az óvodai alapprogram is támogatja, amely előírja a gyermek személyiségének figyelembevételét a pedagógiai folyamatok során. Ha egy gyermek nehezen alkalmazkodik, a szülő kérhet részletes tájékoztatást, és lehetősége van fogadóórára is.

Egy jó intézmény kérés nélkül is rendszeresen és részletesen tájékoztatja a szülőket a gyermekük viselkedéséről, és partnerként kezeli őket a folyamatban, már a beszoktatástól kezdve.

Valójában sokkal megnyugtatóbb, ha egy pedagógus könnyen megközelíthető, nyitott és elérhető mind a gyerek, mind a szülő számára. A szülők egy részének fontos hogy lássa, valójában hogyan is támogatja a pedagógus a gyereket a kezdeti szeparációs szorongás oldásában. Ez különösen jól tud esni akkor, amikor nehézségek adódnak. Ha ilyenkor az intézmény nem zárja ki automatikusan a szülő fokozottabb bevonásának lehetőségét a megoldáskereséshez, mindenki sokkal jobban érezheti magát.

Az időzítés is fontos

Az óvodai nevelési év szeptember 1-jével kezdődik, ám ez nem jelenti azt, hogy minden gyermeknek ekkorra teljesen be is kell illeszkednie. Az óvónők figyelnek arra, hogy az új gyerekeknek megfelelő figyelmet tudjanak szentelni, így a beszoktatás általában eltolva, fokozatosan zajlik. A folyamat akár szeptember végéig, de néha még október havába nyúlva is eltarthat.

Ha gyermeked óvodakezdésével egy időben, szeptemberben már vissza kell térned a munkába, érdemes ezt előre jelezni az óvodának, hogy minél előbb szeretnéd, ha elkezdődne a beszoktatás. Az óvodával való folyamatos kommunikáció segíthet abban, hogy a folyamat zökkenőmentesen menjen végbe.

Három nap?

Az óvodai beszoktatás szempontjából nagyon leegyszerűsítve két alapvető irányzat különböztethető meg. Az egyik gyorsabb, radikálisabb módszer, a másik fokozatosabb, és több szülői részvételt igényel.

A gyors irányzatnak a célja, hogy a gyermek minél hamarabb önállóan, szülői jelenlét nélkül vegyen részt az óvodai mindennapokban. A szülői részvétel itt minimális, a hangsúly azon van, hogy a gyermek mielőbb megszokja az új környezetet.

A lassabb, fokozatosabb beszokatás nagyobb rugalmassággal közelíti meg a kérdést, és a szülő aktív részvételére épít. A szülő eleinte a gyermekkel együtt vesz részt az óvodai tevékenységekben, így a kicsi biztonságban érzi magát, és fokozatosan szokik hozzá az új közösséghez. Az első napokban mindössze néhány órát tölt az óvodában, majd ez az idő fokozatosan növekszik. Ahogy a gyermek egyre inkább otthon érzi magát, a szülő is egyre hosszabb időre vonul vissza a csoportból.

A beszoktatás során aztán, amikor már maga a hely nem idegen, további két nagyobb kihívás vár a gyermekre: az óvodai ebéd és az ottalvás. Ezek a változások szintén külön időt és alkalmazkodást igényelnek, ám az óvónők segítenek felismerni, mikor van a gyermek készen ezekre az új feladatokra. Ha a kicsi már képes önállóan megbirkózni ezekkel a feladatokkal, az nagy előrelépést jelent az önállósodás útján.

Bármennyire is tűnik nehéznek az eleje, ahogy telik az idő, és a kicsi egyre inkább megszokja az óvodai életet, a szülők is észreveszik, hogy az új élmények és barátok mennyire pozitívan hatnak majd rá. Az óvoda egy nagyszerű lépés az önállóság és a fejlődés útján – csak meg kell találni a hozzá vezető legsárgább utat.

Nálatok hogy ment a beszoktatás?