Indulhat a járvány?

A regisztrált szamárköhögés-gyanús eseteket és a fertőzöttségről szóló pontos tájékoztatást a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ honlapjára felkerült friss adatszolgáltatás segítségével tudjuk nyomon követni.

A jelenlegi hivatalos tájékoztatás szerint a betegség az ország nagy részét már elérte, mivel a bejelentések a főváros mellett 18 megyéből érkeztek. A betegek között 19 csecsemő, 2 fő 1-2 éves, 3 fő 3-5 éves, 4 fő 6-9 éves, 5 fő 10-14 éves, 6 fő 15-19 éves, 2 fő 20-29 éves, 9 fő 30-39 éves, 10 fő 40-49 éves, 8 fő 50-59 éves, és 4 fő 60 év feletti volt.

A NNGyK részéről Galgóczi Ágnes járványügyi főosztályvezető augusztus elején úgy nyilatkozott, hogy járványos terjedésről van szó a szamárköhögés esetében. A honlapon a várandósság harmadik trimeszterében lévő anyukáknak már javasolják a szamárköhögés elleni emlékeztető oltás felvételét, így az az újszülöttet is védi.

A legfontosabb tudnivalók a betegségről

A szamárköhögés, más néven pertussis, egy komoly és nehezen leküzdhető légúti fertőzés, amelyet a Bordetella pertussis és a Bordetella parapertussis baktériumok okoznak. A betegség különösen veszélyes lehet kisgyermekekre, idősekre és gyenge immunrendszerű emberekre. A gyerekek esetében a közösségben töltött idő miatt számolni kell azzal, hogy a járvány gyorsan erőre kap, hiszen a szamárköhögés cseppfertőzéssel (köhögéssel, tüsszentéssel), közvetlen érintkezéssel és szennyezett tárgyakkal terjed. A baktérium a légutak hámrétegének gyulladását okozza, ami a tünetek kialakulásához vezet.

A szamárköhögés 7 -10, de maximum 21 nap lappangás után három szakaszban zajlik:

1. A kezdeti, hurutos szakaszban, vagyis az első 1-2 hét során a tünetek hasonlóak a megfázáshoz, mint például rossz közérzet, enyhe köhögés, orrfolyás és orrdugulás. Általában láz nélkül zajlik, de előfordulhat hőemelkedés. Szövődmények (pl. középfülgyulladás vagy tüdőgyulladás) esetén láz is jelentkezhet.
2. A rohamos köhögés szakaszában, amely több mint egy hónapig tart, a beteget megviselő, húzó jellegű köhögési rohamok jelentkeznek, amelyek éjszaka fokozódnak. A rohamok után a beteg kimerül, arca vörös vagy kékes színű lehet, és hányás is előfordulhat, különösen csecsemőknél és kisgyermekeknél.
3. A 3-6 hétig tartó úgynevezett oldódási szakaszban a köhögési rohamok gyakorisága és intenzitása már fokozatosan csökken. A kórokozó orr- és torokváladék-mintából mutatható ki.

A legveszélyeztetettebbek a krónikus betegséggel küzdők, az idősek, a gyenge immunrendszerűek, a daganatos betegek, valamint azok, akiket egészségügyi okokból nem lehet beoltani. Számukra különösen fontos a védőoltás.

A szamárköhögés korábban szinte eltűnt a magas átoltottság miatt. Azonban az utóbbi években a védőoltások iránti bizalmatlanság növekedése és az oltásellenes mozgalmak terjedése miatt egyre több szülő vonja ki gyermekét a kötelező védőoltási programokból. Magyarországon az átoltottság a klasszikus oltásprogram alkalmazása miatt jelenleg még 98%, de az is fontos tény, hogy a védőoltás hatása 5-6 év után gyengül, így enyhébb tünetekkel ugyan, de a felnőttek is megfertőződhetnek.

A szamárköhögés elleni védekezés kulcsa a megelőzésben rejlik, a teljes körű immunizáció a cél. A védőoltást általában a diftéria (torokgyík) és a tetanusz (merevgörcs) elleni oltással kombinálva adják be, gyakran a járványos gyermekbénulás, a Haemophilus influenzae és hepatitisz B elleni oltásokkal együtt. A hazánkban érvényes védőoltási program szerint az alapimmunizálás során a csecsemők 2-3 adagot kapnak 2-12 hónapos kor között. Egy harmadik vagy negyedik adagot javasolt beadni 11-24 hónapos kor között, valamint egy emlékeztető adagot 3 és 7 éves kor között.

Akác