28 órás vajúdás után született meg a babám

Hajnali 5 óra volt, hogy bementem a kórházba, a dokim pont éjszakai ügyeletes volt, tehát ott találtam. Meg is vizsgált. Zárt méhszáj, ezek még csak jóslók. Várunk. Vártunk egész nap, majd este 5-6 körül már kezdtek kissé elviselhetetlenek lenni a fájásaim. Járkáltam a folyosón fel s alá, tusoltam tűzforró vízben, de semmi. Majd este 9 körül kaptam egy kis bogyót, hogy tudjak pihenni éjszaka, ha csak jósló a fájás, akkor elnyomja a gyógyszer és tudok majd aludni.

Rá fél órára kezdődött az igazi vajúdás, akkor már kezdtek rendszereződni a fájások és erősödni egyre jobban. Szobatársam szólt a szülésznőmnek, aki akkor épp éjszakai ügyeletes volt. Jött is rögtön, látta hogy már valami van. Az ügyeletes doki megvizsgált, vett magzatvízmintát. Minden rendben volt, tágulás nulla. Szuper, gondoltam… Majd mentünk a szülőszobára. Kúp, tusolás, stb. Majd ott kezdődtek a komolyabb fájások.

Labdán ringatózva tusoltam egy órát, ami borzasztóan jólesett, majd ctg vizsgálat következett. Oké, vannak fájások, de nem elég hosszúak. Szuper, gondoltam megint. Ezután jött a feketeleves, jöttek a fájások keményen a derekamból az alhasamba. Az ágy mellett ringatóztam a gumilabdán órákon át, majd később az ágy szélén ülve, utána járkálva ment a vajúdás. Az időérzékem teljesen elvesztettem, de nagyon koncentráltam minden fájásra. A vége felé már volt, hogy két fájás között el is szunyókáltam.

Jött a dokim, megvizsgált, kétujjnyira nyitva a méhszáj, nem elég. Majd hallva a jajgatásom kaphattam fájdalomcsillapítót, ami annyira jól hatott, hogy nem éreztem a fájásokat. Mindeközben a szülésznőm végig mellettem volt, masszírozta a hátam, a derekam, tartotta a tálat, amibe az erős fájástól hánytam, fogta a kezem, átölelt. Hatalmas támasz volt, hiszen a párom nem lehetett bent látogatási tilalom miatt.

Megint jön a dokim. Négyujjnyi tág a méhszáj, burkot repeszt, és onnantól vége volt a világnak. Üvölteni tudtam volna teljes torokból, de az ember fia próbálja tartani magát. Rendben, már csak pár fájás és jönnek a tolók. Oké, de a méhszájnak még mindig van egy kis pereme. Akkor már úgy éreztem, hogy hát hogy is írjam - mindjárt bekakilok -, nyomnom kell, de nem nyomhattam, vissza kellett tartanom négy tolófájás-félét, amitől eltűnt a méhszáj pereme. Oké, doki bemosakodva fel a reflektor, térdig érő lábzsák a lábamon.

Akkor kedves anyuka, ha jön a fájás nagy levegő a tüdőbe, lábakat felhúzza, szemeket becsukva fejet felbiccenti és popsiba nyom. A második tolónál gátmetszés, a harmadiknál kint a baba feje, majd mondja a doki:

Rendben, összeszedtem minden energiám, ami maradt, és két levegőcserével kinyomtam. Akkor történt repedés is. Majd abban a pillanatban hajnali 4:41 kor kemény 27-28 órás vajúdás és nem alvás után felsírt az én kisbabám.

Azonnal rám tették, és szinte hihetetlen volt meglátni, hogy te jó ég, ő volt a hasamban. Köldökzsinór elvágva, elvitték a babámat rendbe tenni, majd jött is a méhlepény, amit megnézhettem. Majd jött a varrás, amire azt hittem, már könnyű lesz, de nem volt az. Tíz-tizenöt perc volt, mire összevarrt a doki, mondta, lazuljak el, de nem tudtam ellazulni. Nem volt kellemes. Majd mondja a doki, hopp, itt lett egy hüvelyfali ciszta és egy sérv, amivel akkor nem tudott mit kezdeni szülés után rögtön.

És ennyi az én szüléstörténetem. Nem volt a legjobb élmény ez a huszonóra, de a babámért újra végigcsinálnám.

Olvass még szüléstörténeteket!

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést