Hagyd működni tested önjavító ciklusait!

Egyszer azt olvastam a Bibliában, hogy mindennek elrendelt ideje van, s nagyon megtetszett ez a gondolat. Régen kevés figyelmet fordítottam arra, hogy az életmódomat a természet és az emberi élet ciklusaihoz igazítsam, szerintem sokan vagyunk, voltunk ezzel így.

photo © 2009 Peter Pearson | more info (via: Wylio)

Vizsgaidőszakban sokan gondolkodás nélkül hódolnak az éjszaka tanulás szenvedélyének, másoknak a munkájuk mellett csak erre van lehetőségük, hogy az alvásidőből lopjanak maguknak értékes órákat egy-egy sikeres felkészülés érdekében. Ezt a „jó” szokást én sokáig a munkámra is átvittem. Kevésbé keményen dolgoztam nappal, inkább a munka kellemesebb részével foglalkoztam, így éjszakára maradtak a keserű pirulák. Éveken keresztül csak 4-5 órát aludtam, azt is hajnalban, akkor még nem tudtam, hogy az anyagcserét mennyire hátrányosan befolyásolja ez a "munkaidő-hosszabbító”- technika.

Fiatal korban a szervezet többé-kevésbé tolerálja, próbálja valahogy kompenzálni túlkapásainkat, ám az évek múlásával egyre kevésbé képes erre. Egyikünk szervezete csak idős korban „jelez vissza”, néhányunk azonban már egészen fiatalon komoly betegségeket indíthat el a test regenerációs ciklusainak tartós felborításával.

Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, ami a közelmúltban esett meg velünk: a munkánk miatt az autónkba gyorsan gyűlnek a km-ek, viszont arra mindig gondosan ügyeltünk, hogy időben sor kerüljön a kötelező szervizre. Egyszer egy pénteken örömmel vittük haza a kis autót az aktuális olajcsere, átvizsgálás stb. után, majd következő hétfőn egy hosszabb útra induláskor meglepődve láttuk a részecskeszűrő problémáját jelző fény kigyulladását. Nemcsak az aznapi indulásunkat, hanem a következő 3 hónapunk munkatervét „tette tönkre” az eltömődött porcelán szűrőcső. Kicserélni anyagi okok miatt nem tudtuk (két motor ára????), viszont semmilyen számítógépes öntisztításra, áztatásra és kemencés „kiégetésre” nem reagált már.

A szervizfőnök egykedvűen vonogatta a vállát: az autó rendszeresen elindít vezetés közben x km után egy-egy öntisztító programot, amellyel kiégeti a lerakódott szennyeződéseket a szűrőben, hogy ne tömődjön el. Így elvileg folyamatosan „tiszta” és működőképes marad. Ha akkor, amikor ez a program elindul (erről persze én, mint gyanútlan sofőr, nem tudok semmit), éppen egy rövid útra (város) használom csak a kocsit, akkor a program „félbemarad”, és a lerakódott égéstermék ottmarad, ottragad. Így lassan, alattomosan elérheti a kritikus 80%-os eltömődöttséget, amikor már „nem bikázható be” a program külső számítógépről, a motor teljesítményét 60-70 km/órás sebességre fojtja le, és a szerencsétlen tulajnak, aki hiába próbált proaktív lenni, marad a mérgelődés, sopánkodás, reklamáció kategória.

Hát valahogy hasonlóan történnek azok a folyamatok is a szervezetben, amelyek éjszaka, amíg mi alszunk, „futnak”, illetve futnának, ha mi rendszeresen nem kényszerítenénk őket „félbemaradásra”. Egyszer-kétszer következmények nélkül maradhatnak kilengéseink, azonban tartós akadályoztatásuknak hosszú távon valószínűsíthetően lesznek következményei.

S mivel egy emberben egy kicsit komplikáltabb alkatrészeket cserélni, mint egy autóban, érdemes tisztában lenni alapvető összefüggésekkel: bár mindannyiunk idegrendszere rendelkezik bizonyos sajátosságokkal, általánosságban elmondható, hogy kb. hajnali 4 és délután 4 között a szervezetünkben katabolikus, azaz energiafelhasználó hullám szerint működnek bizonyos folyamatok, délután 4-től hajnalig pedig az anabolikus ciklus, vagyis az energiagyűjtő minta érvényesül. A katabolikus fázis aktív életformát biztosít, míg az anabolikus inkább a passzivitás irányába terel minket.

A két nagy meghatározó cikluson kívül rövidebb, 4 és 2 órás, és percenkénti, másodpercenkénti ciklusok is futnak természetesen, de vannak napi, heti, havi, éves, évtizedes emberi ciklusok is, amelyek hatásai alól nehezen vonhatjuk ki magunkat.

A sorozatot az életmód és a szerveink ciklusai közötti összefüggésekkel folytatjuk.

Rohtah