Elbújnál kicsit a világ elől? Az Őrség az a hely, ahol végre megpihenhetsz

A nyugati határvidék lankái között megbújó Őrség nem harsány látványosságaival hódítja meg az utazót, hanem csendes erejével, évszázados hagyományaival, és azzal a különös, nyugalmat árasztó hangulattal, ami csak a legősibb kultúrtájak sajátja. Az Őrség nem egy-egy nevezetességgel kínál élményt, hanem mint táj, mint gondolkodásmód, mint életforma. Aki ide látogat, az nem pusztán kirándulni jön – hanem visszatalálni valamihez, amit a hétköznapok zaja elnyomott.

Az őrállók vidéke: az Őrség

Az Őrség nevében benne rejlik eredete: ez a vidék hajdanán a nyugati határvédelmi rendszer része volt, ahol a király által kiváltságokkal felruházott szabad őrök éltek. Az őrségi falvak nem szorosan egymás mellett alakultak ki, hanem úgy nevezett szeres településszerkezetben: dombtetőkre épült, elszórtan álló házcsoportokból állnak, amelyek máig őrzik a középkori faluformát. Ez a szeres elrendezés – mint Szalafő Pityerszer nevű része – ma már külön is látogatható skanzenként, ahol megismerhetjük az egykori paraszti élet mindennapjait, eszközeit és épületeit.

Az Őrség dombos-völgyes vidéke erdőkkel, rétekkel, láprétekkel és kis folyóvölgyekkel tagolt, bővelkedik természeti értékekben. Az Őrségi Nemzeti Park 2002-ben jött létre, de maga a táj már jóval korábban védelmet élvezett – joggal. Az itt élők a természet közelségéhez szoktak: nem kizsigerelik, hanem gondozzák, és együtt élnek vele. Aki a sűrű hétköznapokból szabadulna, annak ez a hely valódi gyógyír.

Mit érdemes megnézni?

Az Őrség nem „egynapos” kiruccanásra való. A látnivalók között nem a grandiózus építmények vagy világhírű nevezetességek dominálnak, viszont annál több apró csodára akadhatunk, amelyek csendesen, mégis mélyen hatnak az emberre: a fakazettás mennyezetű templomok (mint a veleméri Szentháromság-templom középkori freskóival), a kézműves műhelyek, fazekasok és gyapjúfeldolgozók, vagy a szinte érintetlen mocsárrétek, ahol tavaszonként virágba borul a szibériai nőszirom.

Szentgyörgyvölgyön megnézhetjük a református templom különleges kazettás mennyezetét, Magyarszombatfán a kerámiakészítés több száz éves hagyományába nyerhetünk bepillantást, míg Őriszentpéteren egyaránt találunk kortárs művészeti galériát és tájházat. A gyerekek imádni fogják a höveji fafaragó ház kicsiny mesterműveit és a szalafői őserdő vadregényes ösvényeit, ahol még rókanyomokat is lehet követni.

Az őrségi hangulat

Van valami időtlen báj az Őrségben. Talán a tölgyerdők mély csendje az oka, talán az, hogy a falvakban még köszönnek egymásnak az emberek, vagy hogy a házak udvarán mindenütt ott a veteményes. Az itt élők mintha más tempóban élnének – lassabban, figyelmesebben, és valahogy mélyebben kapcsolódva a földhöz.

Nyáron, a pitypangos mezőkön és a bodzabokrok illatában, ősszel a sárguló szelídgesztenyések és a párás hajnalok hívogatnak. Télen a ködös falvakban megáll az idő, tavasszal pedig a táj egy varázsütésre új életre kel. Az év minden szaka mást és mást mutat: a júniusi Őrségi Vásár, a szeptember végi tökfesztivál, vagy a gasztrotúrák mind más arcát mutatják a tájnak – de a lényeg mindig ugyanaz marad: az egyszerű, emberléptékű jelenlét.

Ízek, amiket máshol nem kóstolhatsz

Az őrségi konyha egyszerű, de tápláló és meglepően változatos. Hagyományos ételeik a vidéki életformát követik: szezonálisak, tartalmasak, és gyakran saját termésből készülnek. Az egyik legismertebb helyi étel a dödölle, de szinte minden falunak megvan a maga receptje az aszaltszilvás káposztára vagy a tökös-mákos rétesre. A hajdinakása, a vadon gyűjtött gombák és a különféle lekvárok, szörpök szintén kihagyhatatlanok.

A gesztenye itt nem csak látvány – hanem alapanyag. Az Őrség éghajlata kifejezetten kedvez a szelídgesztenyének, amelyet süteményekbe, krémekbe és levesekbe is előszeretettel használnak. A házi szörpök (bodza, csipkebogyó, menta), az erdei méz, a kézműves sajtok és a tökből készült finomságok pedig mind hozzátartoznak az őrségi vendéglátás szelíd luxusához.

Az Őrség nem mindenkinek való – és épp ez benne a legjobb. Aki múzeumokat keres és pezsgést, az csalódni fog. De aki vissza akar találni a csendhez, a természethez, a kézzel készített dolgok világához – annak ez a vidék maga lesz a megváltás. Az Őrség nemcsak hely, hanem hangulat, nemcsak úti cél, hanem állapot.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: