Sztrókot kapott, csak pislogva tudott kommunikálni, de most a világ 15 embere közé tartozik, akiknek sikerült kijönniük a bezártságszindrómából

A 44 éves Shaun Wilde majdnem teljesen lebénult, miután sztrókot kapott. Három hónapon keresztül csak pislogva tudott kommunikálni a szeretteivel és az orvosokkal. Az orvostudományban ezt bezártságszindrómának vagy locked-in szindrómának nevezik.

A férfi abszolút öntudatánál volt, a gondolkodása

teljesen ép maradt,

de nem volt képes ellátni magát, mozogni, kommunikálni. Ilyenkor nagyon pici a remény, hogy bármilyen izomműködés visszatérjen, nincs egységes mód a bezártságszindrómás emberek kezelésére.

Képet ide kattintva láthat Wilde-ről.

A férfi 2015 augusztus 23-án reggel rosszul kelt, betegnek érezte magát, kicsit szédült is. Elment sétálni egyet, hogy kiszellőztesse a fejét, aztán átment az anyához, hogy megnézzen egy meccset a tévében. Ott aztán még rosszabbul lett, mentőt kellett hívni hozzá.

- Egy percig nem gondoltam, hogy sztrókom lenne. Olyan szürreális volt. Sokat hallani és olvasni róla, de soha nem gondolnád, hogy veled is megeshet - magyarázta a férfi.

A következő hónapokat aztán a testébe zárva kellett leélnie anélkül, hogy bárhogy jelezni tudott volna.

Szörnyen fusztráló volt

- mondta erről az időszakról.

A bezártságszindróma a sztrókot kapott emberek mindössze egy százalékánál jelentkezik. Wilde szerencséje a szerencsétlenségben, hogy csodával határos módon sikerült visszajönnie belőle.

- Először csak néhány szót tudtam összerakni, erre építettünk. Lassan, de biztosan újra képes voltam egyszerűbb mondatokat megfogalmazni, majd egyre gyorsabban beszélni - valahogy úgy, ahogy egy kisgyerek tanul beszélni.

Idővel aztán visszanyerte a mozgását is. Végül 10 hónappal a sztrókja után hazaengedték a kórházból, egy fél évvel később pedig már újra dolgozni is tudott.

Azóta Wilde hetente két és fél napot dolgozik, és nagyon elszántan küzd, hogy egyszer teljesen visszanyerje az erejét.

- Régen jógáztam, fociztam és bicikliztem. Most türelmesnek kell lennem.

Wilde heti háromszor jár konditerembe, otthon is edz, és akupunkturás kezelésekre is jár. A sztrókja után kerekesszékbe került, aztán sikerült mankókra váltani, később elég volt már egy mankó is neki, most pedig már csak sétabotot használ.

- Minden reggel, amikor felkelek, hálás vagyok, hogy egyáltalán tudok mozogni - magyarázta Wilde.

- Olyan dolgokért vagyok hálás, amiket az emberek természetesnek vesznek: járás, beszéd, alap ellátás. Ezeket csak akkor kezded el értékelni, ha

egyszer elvesztetted őket.

(via IOMToday)