Mécsesek és virágok borítják a Tarpai Egészségház előtti teret. A feketébe öltözött gyászolók döbbent csendben emlékeznek a négytagú családra, akik a hét elején budapesti lakásukban, a VI. kerületi Jókai utcában haltak meg szén-monoxid mérgezésben. Az édesapa, Q. M. a tragédia napjáig Tarpán is dolgozott háziorvosként és belgyógyászként. A család három éve költözött fel Budapestre a gyerekek iskoláztatása miatt, de a Q. M. továbbra sem hagyta cserben a falut, és rendületlenül ingázott a főváros és a 300 kilométerre levő település között.
Kedden este nyolckor a Tarpai Egészségháznál több százan gyűltek össze. A falura mély gyász borult, az egész települést megrázták a történtek. Döbbent csendben, többen könnyek között búcsúztak a falu szeretett orvosától.
Felfoghatatlan ami történt. Ő több volt, mint egy átlagos háziorvos. Ő volt a „mi dokink”. Úgy viszonyult a páciensekhez, mintha családtag lett volna
– mondta a Metropolnak az egyik gyászoló.
Mindenki számos kedves emléket őriz a település háziorvosáról, aki még éjjel is első szóra felöltözött, és indult segíteni.
– Mindig lehetett rá számítani. Volt hogy éjfél körül hívtam fel, mert nagyon rosszul voltam, ő pedig nem csak, hogy felvette a telefont, de azonnal elindult hozzám, hogy segítsen – mondta zokogva az egyik helyi hölgy. – Óriási veszteség ez mindnyájunknak. Nem csak a háziorvosunkat, hanem egy jó embert, egy jó barátot is elvesztettünk.
A család nem tudott elszakadni a községtől azután sem, hogy Budapestre költöztek. Nem csak az édesapa, hanem a mama és a gyerekek is gyakran látogattak vissza a határ menti településre.
Az elköltözésük után is visszajártak. Nyaranta hosszú időket töltött itt a család. Ha jól tudom, ezen a hétvégén is jöttek volna. A két fiú is imádott itt lenni, gyönyörű és okos gyerekek voltak, akik tele voltak tervekkel. Úgy tudom, a nagyobbik orvos akart lenni, akárcsak csak az édesapja
– mondta a lapnak az egyik neve elhallgatását kérő idős asszony.
Bár még tart a vizsgálat, hogy pontosan mi is okozhatta a tragédiát, nem zárható ki, hogy a kazán szivárgott a lakásban. A nagy meleg miatt valószínűleg minden nyílászárót bezártak a lakásban, hogy a klímaberendezés jól hűtsön, így a meghibásodott kazánból kiszökő gáz nem tudott kijutni a lakásból.
Annak ellenére, hogy a legtöbb szén-monoxid-riasztást a fűtési szezonban kapják a katasztrófavédők, évről évre növekszik a nyári esetek száma is. A nagy hőségben ugyanis megemelkedhet a lakásban a veszélyes, színtelen-szagtalan gáz szintje. Ez akkor fordul elő, ha a kémény belső hőmérséklete alacsonyabb, mint a külső, a beszorult hideg levegő pedig nem engedi kiáramolni az égésterméket. Ilyenkor úgynevezett hődugó alakul ki, és az égéstermék visszaáramlik a vízmelegítőbe, ahol másodpercek alatt mérgező szén-monoxid fejlődhet. Ezért fontos még nyáron is szén-monoxid-riasztót működtetni ott, ahol nyílt égésterű vízmelegítővel melegítik a vizet.
Már 5-6 ezer forintért kapunk olyan a hatóság által ellenőrzött szén-monoxid érzékelőt, amely bizonyos értéknél sípoló hanggal riasztja a lakásban lévőket. Ezen kívül fontos, hogy a fűtőeszközöket, vízmelegítőket évente legalább egyszer szakemberrel ellenőriztessük, illetve berendezések számára biztosítsuk a levegő-utánpótlást. Nem elég kinyitni az ajtót vagy az ablakot, egy résszellőzőt is be kell szereltetni az ablakba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.