„Egy éve nem puszilhatom meg az unokámat” – 24 óra alatt beoltották az idősek felét

Dr. Zsigri Szabolcs rendelőjében is elkezdődött az oltás, az idősek nyugodtan várták, hogy megkapják a védettséget jelentő injekciót.

– Időben megérkeztek a vakcinák, a Modernából kaptunk, ebből az adagból tíz embert tudunk beoltani – mondta a Borsnak a háziorvos.

– A betegeket jó előre értesítettük, érkeznek is sorban, a vakcinázás utáni megfigyelésre is hagyunk bőven időt. Úgy látom, betegeim már nagyon várták, hogy megkaphassák az oltást, és nem félnek sem a fájdalomtól, sem a mellékhatásoktól. Mi is nagyon örülünk, hogy a népesség körében is elkezdődött az idősek oltása.

Egyáltalán nem fájt az injekció helye

Megkérdeztük a vakcinázás után a rendelőből kilépő időseket, mit szólnak az oltáshoz. Hargitai Györgyné:

Nagyon örülök, hogy én már túl vagyok rajta

– mondta mosolyogva a beoltott hölgy.

– Udvariasak, kedvesek voltak a rendelőben, egyáltalán nem féltem, az injekció sem fájt, és utána sem éreztem semmi különöset. Cukorbetegként is teljesen jól vagyok. Aki meg tudja tenni, az jöjjön, jelentkezzen, regisztráljon, mert szörnyű, hogy nem hogy megpuszilni, de megölelni sem tudom a családomat lassan egy éve. Ha mindenki felelősségteljesen gondolkozna, akkor hamarosan újra megérinthetném őket, már csak erre vágyom!

Mindegy, melyiket kaptam volna

Fonyódi Tivadar meglepődött, hogy milyen vékony tűvel adták be az oltóanyagot, nem érzett ő sem semmit.

– Harminc per­cig kellett várni utána, hogyha valakinek, vala­miért utána bármi baja lenne. Nekem sem volt, de akikkel beszélgettem, azoknak sem. Ha ahogy kell, a la­kosság hetven százalékát be tudnák oltani, megnyugodhatnánk, és vége lehetne ennek a vírusnak és a be­zártságnak. Attól, hogy én idős vagyok, én is szeretnék már kimozdulni. Meg kellene értenie az em­bereknek, hogy csak így lesz vége. Már millióan megkapták a világban az oltást, bármelyik vakcinával oltottak, senkinek nem lett baja, nekem is mindegy volna, melyiket ajánlják fel.

Pár másodperc, és már kész is

Sanyi bácsi is elégedetten távozott a rendelőből.

– Tényleg ajánlom mindenkinek, úgy adták be az injekciót, hogy meg sem éreztem. Semmi problémával nem jár, legfeljebb egy kis türelmetlenséggel, hogy itt nincs sorszám, de ennyit megér. Bent megkértek, hogy szabadítsam ki az ingből azt a vállamat, melyikbe a tűt szúrni fogják, pár másodperc, és már kész is voltak.

Irén néni azt hitte, még el sem kezdték, amikor már befejeződött.

– Nem fájt egyáltalán, sőt nem is éreztem. Egy sima injekciót ennél sokkal jobban szoktam érezni. És mi ez ahhoz képest, hogy végre újra jöhetne hozzám a kisunokám, másfél éves, és utoljára tavaly már­ciusban láttam, meg sem fog ismerni. Hiába!