A mexikói halász több mint 10 400 kilométert sodródott az óceánon, élelem és víz nélkül.
Akkor éreztem először, hogy elvesztem, amikor rádión azt mondták, dobjam le a horgonyt – de az nem volt a hajón
– idézte fel José utolsó kapcsolatát a szárazfölddel. A vihar egy héten át tombolt, elmosva a felszerelést, elnémítva a GPS-t és az adóvevőt. Bár Alvarenga 70 liter benzint, 60 liter jeget, 23 kilogramm csalit és 16 liter vizet vitt magával, minden odalett a viharral.
A túlélésért való küzdelem a legdurvább formát öltötte: madarak vérét itták, teknősöket és nyers halat ettek.
Istenhez könyörögtünk, hogy bocsásson meg, amiért rossz fiaik voltunk
– mesélte később Alvarenga. „Azt képzeltük, hogy megöleljük az anyáinkat, és megígértük, hogy többé nem hagyjuk, hogy dolgozniuk kelljen.”
Tíz hét után Córdoba megbetegedett, és meghalt, miután egy madarat evett. Ezután José elkezdett hallucinálni, „mintha még mindig beszélgetnék vele” – mondta. A magányt csak tetézte, amikor egy konténerhajó elhaladt mellette.
A legénység visszaintegetett, aztán csak továbbhajóztak. Akkor tört meg benne valami végleg
– mesélte Tom Armbruster, a Marshall-szigetek korábbi amerikai nagykövete.
Végül 2014. január 30-án egy apró szigetre sodródott, ahol egy helyi pár talált rá. Ezzel véget ért a pokoljárás. Az emberek csak úgy emlegetik: „az igazi Pi élete” – összegzi a történetet a Lad Bible.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.