Ha hangosan felolvasod ezt a verset, meghalsz

Egy kísérteties japán versről szóló pletykák söpörnek végig az interneten, amely „megölte azt, aki el merte olvasni”. A Tomino pokla című verset állítólag csak magadban szabad elolvasni, mert ha hangosan felolvasod, átkot vonsz a saját fejedre.

Gavin Rutaa és Carlos Juico a Jumpers Jump podcasterei elmagyarázták: „Annyi baleset történt, hogy az emberek azt hiszik, hogy ha egyszer felolvasod, vagy meghalsz, vagy a lelked átkozott lesz az év hátralévő részében.”

Állítólag Terayama Shuji 1974-ben forgatott filmet, mely a Tomino poklán alapszik és egy héttel azután meghalt, hogy a film a mozikba került. De volt egy egyetemista lány, akit a barátai videóztak, miközben hangosan felolvasta a verset, ő is egy héttel később meghalt.

A városi legenda, miszerint a vers valamilyen szempontból veszélyes, csak azután kezdődött, hogy Yamota Inuhiko japán író és költő 2004-es „Kokoro wa Korogaru Ishi no you ni” (A szív olyan, mint egy szikla) című könyvében ezt írta: „Ha te véletlenül felolvasod [A Tomino pokla című verset], akkor szörnyű sors vár rád, amelyet nem lehet elkerülni.”

A Tomino pokláról szóló kísérteties elméletek egyes hívei még azt is mondták, hogy szerzője, Saijō Yaso, aki 1919-es Sakin című könyvében publikálta először a verset, volt az „átkának” első áldozata. De a költő valójában 1970-ben halt meg, több mint fél évszázaddal az „átkozott” vers megjelenése után.

A Youtube-on mozgalom indult, mindenki a sorssal húz ujjat, ugyanis egyre többen olvassák fel a verset. Egyelőre tömeges halálozásról nincsenek hírek.

A vers valahogy így szól: "Az idősebb nővér vért hány, a húg tüzet köp, S édes Tomino kincseket hordoz szájában. Tomino egyedül zuhant a Pokolba. Sötétség honol, még a virágok sem nyílnak. Tomino nővére az, ki ostorral üt? A cínóbervörös ostorcsapások nyugtalanságot keltenek. Csak üt, hasít és üt – egyetlen út vezet a Pokol legmélyebb bugyrába. Könyörögj útmutatásért a sötét Pokolhoz, az aranyborjúhoz, a csalogányhoz. Mennyit tett a bőrzsákjába! Előkészülete ez a Pokolba vezető útnak. Jön a tavasz az erdőkben és völgyekben, S a sötét Pokol Nanamagari völgyében is. A kalitkában csalogány, a talicskában bárány, Szegény Tomino szemében könny. Arról dalol a csalogány az esőerdőben, hogy hiányzik a kishúga. Ha énekel, dala visszhangzik a Pokolban, S kivirágzik a kitsunebotan. Hét hegyen s hét völgyön át köröz, édes Tomino magányos utazása ez, hogy köszöntsön, ha a Pokolba térsz, ezernyi tűszúrással. A vörös tű hirtelen megszúrja kezem, s édes Tomino jelét karcolja bele."

Természetesen csak a japán szöveg felolvasásától kell  félni, így azt most nem másoljuk be ide.