Móni és Misi több mint egy évtizedet várt a gyermekáldásra, amikor végre megtörtént a csoda. A boldog szülők nem számítottak rá, hogy a boldogságukat egy élethosszig tartó harc árnyékolja majd be. Móni terhessége és a szülés is problémamentes volt, ám Bogi fejlődése nem úgy alakult, ahogy kellett volna, ami Móniban gyanút ébresztett.
Nagyjából féléves kora körül azt vettük észre, hogy megállt a fejlődésben
— kezd bele kálváriájukba az asszony.
Egyéves kora után egy MR vizsgálaton végre kiderült, hogy egy 7 centis, rosszindulatú daganat van a fejében
— emlékezik vissza Móni a szívszorító pillanatra. Bogi kisagyát hosszú ideig nyomta a daganat, így maradandó károsodást szenvedett. Bogi nem tanult meg járni és bár állapota fejleszthető, nincs rá biztosíték, hogy valaha képes lesz a teljes értékű életre.
A kórházból ki sem engedték és közölték, hogy Bogika meghal, hogyha nem műtik meg, ám a műtét is kockázatos. Iszonyú érzés volt úgy elbúcsúzni tőle, hogy az is lehet, nem éli túl
— idézi fel az édesanya a szívfacsaró emléket. Bogi a műtétet követően kemoterápiát kapott, ami annyira legyengítette, hogy egy évig gyakorlatilag a kórházban élt a család.
Bogi később őssejtterápiát is kapott, ami után egy hónapra sterilszobába kellett vonulnia.
Bogi vért kapott a sterilszobában, és egyszer csak hirtelen eldőlt, majd felszökött a láza és felpüffedt a hasa. Kiderült, hogy fertőzött volt a tasak és Bogi vérmérgezést kapott, amibe majdnem belehalt. Felfoghatatlan, hogy hányszor volt már életveszélyben
— számolt be az édesanya, aki arról is mesélt, Boginak nagyon jól ment a fejlesztés, ám óvodás kora óta erre már nincs lehetőségük. Bogi másfél éve óvodás, de mindössze 26 napot tudott ott tölteni, mert sokszor és huzamos ideig beteg.
Boginak a nyálkahártyája megsérült a kezelések miatt, így nagyon érzékeny a torka. Elég egy betegség, és már képtelenek vagyunk megetetni, így mindig kiszáradás közeli állapotba kerül
— meséli az édesanya, aki azt is elárulta, Bogi a speciális tápszeren és a tökfőzeléken kívül szinte semmit nem eszik meg.
Bogi hatéves múlt, ám közel sem tart ott, mint óvodás társai, ráadásul nemrég autizmussal is diagnosztizálták. A kislány ugyan fel tud állni és mászik vagy térdelve halad, de járni sajnos képtelen.
Mikor először felállt Bogi, két csont is eltört a lábában, így genetikai vizsgálatra küldtek minket, ahol kiderült, Bogi üvegcsontú, ez is nehezíti a helyzetét
— folytatja az asszony. A család életét megkeseríti az, hogy egy lift nélküli társasházban élnek, ugyanis Bogi már 19 kilót nyom, és emelni, vinni kell.
Két évvel ezelőtt vettünk egy házat, de nagyon nehezen haladunk a felújítással, pedig még fejlesztőszobát is hozzáépítettünk Bogikának
— meséli az évek óta gerincproblémákkal küzdő asszony.
Csak akkor tudunk lemenni, ha apa itthon van. Se egy séta, se egy játszótér, se bolt, semmi
— fűzi tovább csüggedten az asszony, akinek az a célja, hogy elérjék, Bogika járókerettel egyedül is tudjon közlekedni. A család bízik a jóérzésű emberek támogatásában, hiszen szívesen veszik a segítséget az építkezés körül, illetve Bogi fejlesztőeszközeinek a biztosításához anyagi támogatást is szívesen elfogadnak.
Azt gondolom, hogy nem adhatjuk fel. Nekünk csak ő van, így vagyunk egy család, és ez a mi harcunk
— csuklott el az édesanya hangja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.