Sírva könyörögtek: három hét után kiszivárgott a Titan utasainak utolsó üzenetváltása

A merülőhajó szöveges üzenetekkel kommunikált az őt szállító és vízre eresztő hajóval, a Polar Prince legénységével. A központi vezérlőteremből irányították a mini tengeralattjárót. Az öt ember halálával végződő tragikus merülésre június 18-án került sor, az aznapi üzenetváltásokat most tették közzé.

A végzetükbe rohantak

A Titan 75 perccel indulása után, nagyjából 1700 méteres mélységből küldte első és egyben utolsó szöveges üzenetét. Ebben a kapitány, Stockton Rush arról írt, hogy a fedélzeten minden rendben van és terv szerint haladnak a Titanic roncsa felé.

Nem sokkal később, 9:28-kor a Polar Prince vezérlőjébe vészjelzés fut be: gyorsan ki is adják a parancsot, hogy a Titan azonnal hagyjon fel a merüléssel. Ez a jelzés a tengeralattjáróban bekövetkezett nyomásváltozásra hívta fel a figyelmet. Vélhetően ezekben a percekben veszítette el végleg az irányítást a Titan felett a kapitánya. Helyzetük elemzéséből az derül ki, hogy a vészjelzés után rövid ideig ugyan megszakították a merülést és a víz felszíne felé tartottak, ám nem sokkal később a búvárhajó hirtelen orra bukott és akárcsak egy szikladarab, nagy sebességgel, tehetetlenül kezdett a 3900 méteres tengerfenék felé süllyedni. A katasztrófa perceken belül bekövetkezett, a karbonból és titánból készült testet darabokra törte a víz hatalmas nyomása.

Kétségbeesve könyörögtek

A tragédiáról a Polar Prince csapata ekkor még semmit sem tudott. Így 9:50-kor újból kapcsolatot próbált létesíteni a Titannal. Válasz már nem jött. „Üzenetét nem fogadták, frissítse a rendszert” – ennyi volt a reakció.

Az utolsó üzenet hét perccel később, 9:57-kor hagyja el a Polar Prince-t. Ebben könyörögnek a Titan legénységének, hogy jelentkezzenek és azonnal jöjjenek fel a felszínre. A búvárhajó nem válaszolt, darabjai ebben az időpontban már a Titanic orrától néhány száz méterre feküdtek szétszóródva a zavaros tengerfenéken.