Korrupciógyanú: célkeresztben az Európai Bizottság egyik főigazgatója

Luxusszállodát vásárolt Bali egyik szigetén az Európai Bizottság szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős főigazgatója, gyanús körülmények között – írja a Politico alapján a Ripost. A hírportál hangsúlyozza: a holland származású Gert Jan Koopman története jól mutatja, hogy az uniós intézmények hatályos átláthatósági szabályai semmit sem érnek. A legbefolyásosabb bürokraták is szállodatulajdonosokká válhatnak anélkül, hogy erről értesíteniük kellene a munkáltatójukat, így kerülve el a közvélemény kritikáját.

Bárki számára hozzáférhető, nyilvános forrásokra hivatkozva a Politico azt írja, hogy  Gert Jan Koopman először 2009-ben vásárolt részesedést a Munduk Moding Plantation Nature Resort & Spa ötcsillagos luxusszállodában, majd a családtagjai közvetítésével fokozatosan felvásárolta a vállalkozást. Kezdetben a hotel középszerű, mindössze öt szobás volt, de hatalmas tőkebefektetéssel mára egy „öko-luxus üdülőhellyé” fejlesztették, melynek a legfőbb vonzereje a feszített víztükrű „infinity pool”, vagyis a „végtelen medence”.

Az alkalmazottak elmondása szerint a bizottság főigazgatója és családtagjai átlagosan évente kétszer látogatnak el a szállodába, de telefonon „minden héten, gyakran minden nap” tartják a kapcsolatot a személyzettel. Koopman állítólag 2022 áprilisában utazott legutóbb Balira, hogy felügyelje a koronavírus-járvány miatti kiutalt állami segélyek felhasználását.

„A Munduk Moding Plantation egy 5 csillagos öko-luxus üdülőhely, ahol összeolvad Bali ege a végtelenített medencénk vizével, valamint a Bali-tengerrel és a jávai vulkánokkal. Itt a természet művészetet teremt. Páratlan kilátás nyílik a madarak és a tücskök kórusára. Egy búvóhely egy működő kávéültetvény mellett, a dzsungel közepén. Itt él az igazi Bali!” – olvasható a hotel honlapján, ahol rövid böngészés után kiderül, hogy a legolcsóbb szoba, az „egyszobás villa” éjszakánként 250 dollárba (85 ezer forint), míg az „elnöki villa” 820 dollárba (280 ezer forint) került.

A Politico megkeresésére az Európai Bizottság elismerte, hogy Koopman és családja „kapcsolatban áll a hotel vezetőségével olyan kérdésekben, amelyek megkövetelik a tulajdonosok aláírását és felülvizsgálatát”. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy tényleg a brüsszeli főigazgató a hotel tulajdonosa. Ugyanakkor közleményében a Bizottság külön kiemelte, hogy „a luxusszálloda körüli teendők a főigazgató korlátozott idejét veszik csak igénybe, és nem zavarják a Bizottságnál végzett munkájában”.

Tényfeltáró cikkében a Politico kihangsúlyozta, hogy a Európai Bizottság összeférhetetlenségi szabályai szerint minden alkalmazottnak kötelezően be kell jelentenie, ha külső tevékenységből származik jövedelme, ami nem lehet több 10 ezer eurónál. Az intézmény pénzügyi nyilvánosságra hozatali szabályai azonban ennél jóval homályosabbak, és az alkalmazottaknak – köztük a nagyon magas beosztású bürokratáknak – nem kell felfedniük a személyes pénzügyi érdekeltségeiket. Így fordulhatott elő, hogy Koopmannak sosem kellett nyilatkoznia a luxusszálloda tulajdonjogáról, holott ez potenciálisan összeférhetetlen a viselt brüsszeli tisztségével.