Kozma atya: Saját bőrömön tapasztalom, milyen a békétlenség

Nem felhőtlen az idei húsvét, miután a szomszédban egyre durvább háború dúl és a világ gazdasági bajokkal, erkölcsi meghasonlással küzd. Hogyan éli ezt meg a keresztény hívő? – kérezte a Ripost Kozma Imre irgalmas rendi szerzetestől. 

– A kereszténységet elvető világnak van egy elképzelése az ideális társadalomról, s úgy gondolja, hogy csupán fegyverekre, pénzre és haderőre van szüksége ahhoz, hogy ezt a fajta társadalmat bárhol a világban megteremtse. 

– mutatott rá az atya, aki szerint a magyar húsvét szó nem olyan kifejező, mint a pászka vagy a héber pészah, ami átvonulást, kivonulást jelent: ki kell segíteni az embert, a népet abból a helyzetből, amelyben nem látja az élete értelmét, és olyan helyzetbe hozni, amelyben megérti, hogy az élet ajándék. 

– A saját bőrömön tapasztalom, milyen a békétlenség, mit jelent az, hogy az emberek nem találják meg azokat az értékeket, amikre szükség van az együttéléshez. Elég sok gond akad mostanában, de én az egész életemet mindig annak a szolgálatába állítottam, hogy ami szembejött, ami feladatot hozott az élet, azt megpróbáljam elvégezni – hangsúlyozta a szerzetes, aki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapításával az egyik legnagyobb hazai karitatív szervezetet hozta létre, amely határon innen és túl, a háború sújtotta Ukrajnában is számos módon segít a rászorulóknak. 

 Akinek adottságai és lehetőségei vannak és azokat helyesen értelmezi, azok szolgálatába állítja ezeket, akik segítség, támogatás nélkül nem tudnak megállni a lábukon. Mindenki konkrét programokra és akciókra kíváncsi ilyenkor, pedig ez a hozzáállás a legfontosabb – emelte ki Kozma Imre, aki úgy véli, hogy az életnek a szeretet és az önfeláldozás ad értelmet, nem pedig a birtoklás és harc. A szeretet elsősorban nem mérlegelni, ítélkezni, okoskodni akar, hanem gazdagítani és Istenhez vezetni – mondta.

– Nem kell itt nagy dolgokra gondolni: empátiát, odafigyelést igényel azokkal szemben, akikkel találkozunk, és a találkozás dönti el, mit tehetünk a másikért. Akkor vagyunk jó úton, ha az adott találkozást felismerés követi és aztán meghozzuk a szükséges áldozatot, a szeretet nevében bevetjük magunkat – húzta alá, megerősítve, hogy a civil szervezeteknek, akárcsak a gazdasági társaságoknak vagy az államnak az a feladata, hogy megsegítse azokat, akiknek erre a létfenntartásukhoz szükségük van.

– hangoztatta Kozma atya, hozzátéve, hogy ha mindenki így tesz, akkor gyógyul a társadalom és az emberek hinni tudnak a jövőben.