Kerekesszékben mutatja be a misét Ferenc pápa Budapesten

Ferenc pápa egészségi állapota az elmúlt években erősen megromlott. Járni ugyan képes, de a lába állandóan fáj és hamar elfárad, ezért az ideje nagy részét kerekesszékben tölti. Előreláthatólag ezen a szokásán a magyarországi látogatása során sem változtat. Ezért érdekes kérdés, hogy vajon hogyan oldják meg a pápai szentmise bemutatását, hiszen az oltár körüli teendők járnak némi testmozgással.

A Bors megtudta: már az is komoly mérnöki feladatnak bizonyult, hogy a parlament előtt kialakított ideiglenes színpadot akadálymentesítsék. Arra a helyszűke miatt nem volt lehetőség, hogy egy egyenes vonalú rámpát építsenek, ezért a feljárót többször megtörték. Ezen a szerkezeten fogják az egyházfőt feltolni a trónusához. A szentmisét egyházjogi értelemben ő mutatja be, de az oltár körüli tevékenységet Erdő Péter bíboros végzi majd helyette. Ezek közül néhányat részletezünk, hogy érzékeltetni tudjuk, mi lenne túlságosan megterhelő a 86 éves egyházfőnek.

A szentmisén a bevonuláskor a templomokban egyébként a papok rendszerint a tabernákulum (szekrényke) felé fordulva a benne őrzött Oltáriszentség tiszteletére térdet hajlítanak, amire a beteg pápa nyilván nem képes. Ennek azonban ebben az esetben nincs lehetősége, hiszen a színpadon nem lesz tabernákulum. 

„Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik”. Ezt követően a pap felmutatja a kenyeret a híveknek, majd a paténára, egy kis tányérkára helyezi. A pap térdet hajlít, majd így szól: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értettek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” A vér felmutatása után a pap ismételten térdet hajlít.

Az eucharisztikus imát egyébként megelőzi a felajánlás. Ennek része, hogy a pap az oltárra teríti a korporálét, vagyis azt a kis abroszkát, amire a kehely és az ostya befogadására való tányérka, a paténa kerül. A pap rövid ima keretében felajánlja az áldozati adományokat, miközben az előkészített ampolnákból ( két kis kancsóból ) bort és vizet önt a kehelybe. Ezután a pap mindkét kezét a kehely fölé tartja, majd egy asszisztense egy kevés vizet önt az ujjaira, hogy az Úr lemossa a bűneit és megtisztítsa a vétkeitől.

Egyelőre nem tudható, hogy a pápa vállal-e áldoztatást, ám megbízható forrásunk szerint nem valószínű.
Az áldoztatás után a szertartás fontos része még a purifikálás, azaz a kehely és a paténa tisztítása. Ennek értelme, hogy a kenyér és a bor legminimálisabb anyagmaradványa is a teljes Krisztust tartalmazza, ezért egy mákszemnyi morzsának is kijár az imádás. Hogy nehogy profán helyre kerüljön, a szertartás vezetője vagy egy megbízottja az áldoztatótálcákról, és a paténáról is a kehelybe söpri az esetleges töredéket, majd egy kevés vízzel felöntve magához veszi.