Megrázó: Alig maradt valami az ősi városból a földrengés után

PUBLIKÁLÁS: 2023. február 13. 12:00

Egykor pezsgő városként tartották számon Antiókhiát: akkor még senki nem sejtette, hogy hamarosan megsemmisül.

A földrengés után az egyik pillanatról a másikra változott meg minden: beköszöntött a rettegés, és a gyász. A békés mindennapokat felváltotta a kiszolgáltatottság, és a reménytelenség. Antiókhia jelenleg már csak árnyéka önmagának, a romok beterítenek mindent, és félő, hogy egyre kevesebb túlélőt tudnak a mentőalakulatok a felszínre hozni – írja a Metropol.

Félő, hogy egyre kevesebb túlélőt találnak a mentőalakulatok a romok alatt. Fotó: Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány / Facebook

Ennek ellenére az emberek nem adják fel a harcot, a végsőkig kitartanak, mint ahogyan a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai is, akik éjt nappallá téve azon dolgoznak, hogy törökországi partnereikkel a mentési munkák után is folytassák a földrengés túlélőinek megsegítését.

A helyiek mindent megtesznek azért, hogy segítsék a mentőalakulatok munkáját, miközben apró sátrakban az utcán alszanak. Ám az idő nagy úr, és ahogy fogy a túlélés reménye, úgy veszítik el az utolsó hitüket is. A magyar hatóságok most pénzadományokból, elsősorban higiéniai és egészségügyi eszközöket próbálnak eljuttatni el a rászorulókhoz.

A kereszténység ősi bölcsője

Antiókhia a török, és a szír határnál található, a hellenisztikus világ egyik legfontosabb központja. Az egykor a Kelet Királynőjeként ismert város Szíria égköve, aminek története az ókori Közel-Kelet egészére is óriási kihatással volt.

A város története Nagy Sándornak, Makedónia kiváló hadvezérének és uralkodójának színre lépésével vette kezdetét. A nagy uralkodó megpihent a későbbi város területén, és a legendák szerint építtetett egy oltárt Zeusznak, hogy segítse meg a perzsák ellen vívott háborúiban.

Antiochia nem csupán a fizikailag megfogható értelemben volt az ókori világ egyik művészeti és kulturális központja. Nagy népessége miatt a különböző filozófiai és később vallási irányzatok központjává vált. Amikor a hatalmas várost a Római Birodalomhoz csatolták, Cicero úgy írt róla, mint az ismert világ szellemi központjáról.

A település az I. század végére minden téren a keresztény vallás és kultúra fellegvárává változott. Az egész birodalomban itt volt a legnépesebb keresztény közösség, és a teológusok, filozófusok fontos vitákat tartottak itt az új vallásról. Hamarosan átépítették a pogány templomokat a keresztény rítus szerint.

Az évszázadok során a város több természeti csapásokat szenvedett el. 1822-ben és 1872-ben olyan nagy erejű földrengések rázták meg, aminek következtében a még fennmaradt ősi erődfalak is összedőltek. Ebben közrejátszott az is, hogy az erőd építőanyagát a város lakói elhordták saját házaikhoz alapanyagul.

Az Orontész bal partján emelkedő város környéke gazdag mezőgazdasági terület, ahol az olíva és egyes mediterrán növények termesztése ad megélhetést a város lakóinak. A mostani földrengés után azonban kérdés, hogy az emberek hogyan fognak tudni hozzákezdeni az újrakezdéshez.