Puskaport kellett szagolnom ahhoz, hogy hiteles könyvet írjak

– Puskaport kellett szagolnom ahhoz, hogy valóban bele tudjam élni magam a helyzetbe – mondja a Borsnak Földvári-Oláh Csaba ügyvéd-író. Új, negyedik kötetében arra (is) keres választ, mit él át egy magyar nő, aki eltűnt párját – és valahol önmagát, a saját valóságát – keresve egy olyan országba utazik, ahol az asszonyok az egész testet fedő lepelből csak egy apró lyukon láthatják a világot, míg más hölgyek katonaruhában harcolnak? A történet helyszíne az Irak területén található Kurdisztán, Erbíl városa, a kötet címe pedig Apály: részben egy, a férje nélkül maradt nő lelkére, részben egy saját haza nélkül élő népre utalva.

– Valóban létező személy, akiről mintáztam a könyv főhősét, egy magyar gyógytornász lány, akivel elképesztő dolgok történnek ott – árulja el az ügyvéd-író. 

Volt, hogy Földvári-Oláh Csabának és társának erélyesen kellett fellépnie a saját védelmében, hogy kiszabaduljon egy igen különös taxis karmai közül, aki egészen más irányba fuvarozta őket, mint kérte... Kiderült, a taxis pénzt, sok pénzt akart, s ez bizony nem vicces dolog arrafelé – mint említettük, gyakoriak ott az emberrablások. Azt a légkört viszont, ami ott uralkodik, nehezen tudja elképzelni az európai ember: lépten-nyomon katonai ellenőrző pontok, fegyveres járőrök, akik a kutyáikkal végigszagoltatják az embereket, no és a szinte mindenkiben meglévő bizalmatlanság, gyanakvás...

– Az utcán videózni sem lehet, úgy tettem, mintha videótelefonálnék, és magam elé tartottam a telefont – említi. – Ha megálltam ugyanis fotózni, azonnal barátságtalanul odajött valaki, és addig beszélt, amíg el nem tettem a telefont. Egyszóval nincs az a kicsattanó vendégszeretet, mint mondjuk a törököknél. Nincsenek felkészülve a turistákra, nem beszélnek idegen nyelvet, sőt, azt sem értik, miért akarok én mondjuk megnézni egy mecsetet vagy múzeumot.

Ezt a hangulatot – a kurdok egyébként is különleges nép, az ókori lovasnép, a médek leszármazottai –, no és a muszlim világot valóban meg kell tapasztalni, ezért utazott regénye kedvéért Földvári-Oláh Csaba a helyszínre. Ügyvéd kollégái indulás előtt próbálták jobb belátásra bírni, két kiskamasz lánya is aggódhatott érte – de az Apály megírásához tényleg el kellett utaznia Kurdisztánba. Utólag, hogy épen, sértetlenül visszatért, mondhatjuk: érdemes volt.