Állon szúrta a fenevad a győri rodeóst

Akadnak olyan emberek, akik nem félnek a veszélytől, inkább szembenéznek vele, sőt keresik azt, mivel ez élteti őket. A rodeósok is ebbe a szűk csoportba sorolhatóak, akikből hazánkban is van egy nagyjából 15 fős közösség. Közéjük tartozik a győri Szlapák Dániel, aki nemrég töltötte be a második ikszet, de már négy éve a rodeó bűvöletében él.

Modern cowboyok

A fiatalember a Borsnak azt mondta, első találkozásra megtetszett neki ez a különleges sport.

Öt éve, 15 évesen kezdtem lovakkal foglalkozni, de hiányzott az az adrenalin, amit ezek a négylábúak nem adtak meg.Közel egy év telt el, mire rátaláltam a monorierdei Magyar Rodeo Egyesületre, hazánk egyetlen rodeós csoportjára. Amikor elmentem egy edzésükre, és kipróbálhattam, milyen egy bikát megülni, rögtön tudtam, hogy itt a helyem – mesélte Dániel. 

Minden másodperc számít

A megmérettetéseken a bika megülésekor a zsűri az első 8 másodpercet értékeli, ez azonban a rodeósnak óráknak tűnhet.

Nagyon oda kell figyelni, hogy táncoltatjuk a bikát, milyen erősen kapaszkodunk a kötélbe, mennyire kifinomult a mozgásunk. A szintidő végét egy gong jelzi hangosan – fejtette ki az ifjú rider. Ahogy a fiatalember fogalmaz, rendnek kell a fejükben lenni, hisz történhet olyan, amit hosszabb idő számukra feldolgozni, például egy nagyobb sérülés.

– A legutóbbi, májusi versenyen például nekem az államat szúrta meg a bika, de ha két centivel odébb talál el, most nem biztos, hogy beszélgetnénk – szögezte le a férfi, aki öccsét is megfertőzte a rodeózás szenvedélyével. 

Öccsével járna rodeózni

A fiatalember a versenyeken már több első és második helyet is szerzett, legjobb eredménye pedig egy összetett második helyezés. Őt azonban nem ez motiválja.

Természetesen jó érzés, ha helyezést érek el, de engem maga a rodeózás vonz, nem tudok nélküle élni. Az öcsémből is egy jó rodeóst szeretnék faragni, fantasztikus érzés lenne, ha egyszerre űznénk ezt a sportot – lelkesedett Dániel, akit szülei és menyasszonya is támogatják ebben.