Magyar turistát mérgeztek meg Peruban, élete legnehezebb éjszakáját élte túl

Csóka Geriről, a tetovált világcsavargóról már írt a Bors, a hátizsákkal világot látó fiatal srác magára tetováltatta útlevelei pecsétjét. Mindent szeret, ami extrém. Hitvallása is, hogy semmit nem tervez el előre, igaz, legutóbbi úti célja miatt még kutatásba is kezdett, de nem sok mindent talált az Ayahuasca és a Kambo őslakos szertartásokról. Annyit tudott róluk, hogy fizikálisan és mentálisan tisztítanak.

Lehet, ha tudom, mi vár rám, mit vált ki belőlem, inkább elengedem 

– kezdi nevetve Csóka Geri. – Ahhoz is kellett a túra után idő, hogy egyáltalán beszélni tudjak róla. Találtam kontaktot egy őslakos családhoz a dzsungelben, ők is vittek a szertartás helyszínére. Először órákat hajóztam az Amazonason, amit egy rövid tuk-tuk út követett a Napo folyó partjára. Gyönyörű utazás volt, elképesztő helyen laknak a bennszülöttek, akiknek az őseik már évezredek óta itt élnek. A kambo szertartás is régre nyúlik vissza, ez a kambo vagy sapo béka mérgének gyógyító célú felhasználása, ami rendkívül hatásos.

Először meg kellett innia két liter vizet „húzóra”, majd fél liter fermentált yuccalevet. Aztán a közösség gyógyítója kis lyukakat égetett a bőrébe, ahová aztán az amazóniai béka mérgét kente. Az utólag belegondolva, jó volt. A kegyetlen éjszakát a második, úgynevezett Ayahuasca szertartás okozta.

Ami ott történt, az a legvadabb és legfélelmetesebb álmaimban sem merült fel bennem 

– folyatta. – A szervezetembe juttatott növényi anyag elképesztően erős hallucinációt okozott, nem tudtam, hogy ez nem a valóság. Konkrétan láttam magam meghalni, mint egy rémálomban. Erős kapcsolatom van édesanyámmal, vele beszélek meg mindent, ezért egy idő után elkezdtem utána kiabálni, mert eszembe jutott, hogy ha meghalok, nem látom többet. Ezért, amikor kérdezték, mire van szükségem, azt mondtam, édesanyámra. Aki nyilván nem tudott jönni, ezért felerősödtek a látomások, és már mindenben őt láttam, ő távolodott, és én futva próbáltam utolérni. Amit én álomként érzékeltem, de nem az volt. Egy alkalommal a sámánnak futottam neki, de nem is érzékeltem, neki viszont három helyen felrepedt az arca. Nagyon durva volt, csontig meg is vágtam magam a közel tízórás szenvedés és utazás alatt, de nem emlékeztem, hogyan. Persze felügyeltek közben, elvileg nem érhetett volna nagy baj, mégis végtelenül örülök, hogy ennyivel megúsztam. Az biztos, jó szívvel senkinek nem ajánlom, aki nincs harmóniában önmagával. Nehogy az utazás átforduljon valami szörnyűséggé!