Lövészárokból tartja meg óráit a magyar származású tanár

A militarista, valamint a békeszerető emberek egyszerre érezhetik megérintve magukat a fotó láttán, elvégre a tartalmát illetően mindannyian megtalálhatják számításaikat: egy férfi védi a hazáját, illetve egy tanár védi tanítványainak érdekeit: alanyunk harc közben is tanít. 

Vajon filozofál is…?

Információink alapján kijelenthetjük, hogy a képen az Ungvári Nemzeti Egyetem filozófus professzora, Fedir Sandor, azaz magyarul Sándor Ferenc látható, aki újságíróként kezdte meg pályafutását. Édesapja magyar, de mivel szülei korán elváltak, Sándor kezdetben alig tudott valamit „apanyelvén”, hiszen ukrán édesanyja nevelte fel – az utóbbi években azonban sokat erősödött a nyelvismerete. Úgy hírlik, a férfi Kárpátalja magyar történelmi tájainak legavatottabb ismerője, sőt legodaadóbb népszerűsítője – kis túlzással élve azt is mondhatnánk: ő a kárpátaljai idegenforgalom lelke, akit egyik bajtársa, a szintén az ukrán csapatokat erősítő Viktor Shchadey posztolt ki a Facebookon, munka, illetve munkák közben. 

Válaszok a frontvonalról

A háború első napján Fedir Fedorovics is megérkezett a katonai egységekhez, azóta pedig a zászlóalj területvédelmi erőinél szolgál – árulta el Ferencről a Borsnak az abban a percekben is a frontvonalon szolgálatot teljesítő Viktor, aki többször is harcolt már együtt harcolt a tanár úrral, jelenleg éppen Kelet-Ukrajnában állomásoznak.

Akárcsak a béke napjaiban, Sándor most is folyamatos mozgásban van, kapcsolatot tart a hadseregünket segítő aktív kárpátaljaiakkal – mesélte a bajtárs, hozzátéve, hogy az előadások a professzor számára szentek, így azok a fegyverropogás közepette sem maradhatnak el.

Nyugtalanító csend

Sajnos többet nem sikerült megtudnunk Viktor Shchadey-től, a harcok egyik fészkéből válaszolgató férfi ugyanis egyszer csak nem írt többet, így lapzártánkig Ferencet sem tudtuk elérni általa – csak remélni tudjuk, hogy egyiküknek sem esett bántódása.

Információink szerint az azonban szinte biztos: a tanár úr kutatási területe arra fókuszál, hogyan tudnak az egyének visszatérni a társadalomba azt követően, hogy valami borzalmas történt velük – hiszen lássuk be: nem kell ahhoz meghalni, hogy a háború szörnyűségei egy életre megnyomorítsák annak résztvevőit.