A májam egy részét odaadtam, hogy megmentsem haldokló lányomat a rejtélyes hepatitis vírustól

A szülők rémálma vált valóra Alan Raine-nel és partnerével, Jane McNeill-lel (25) a múlt hónapban, amikor lányukat egy titokzatos hepatitis támadta meg. A három éves kis Lola Rose egyike annak a csaknem 200 gyermeknek világszerte, Japántól és Izraeltől az Egyesült Államokig és Hollandiáig, akik ismeretlen hepatitist, vagyis akut májgyulladást kaptak.

„Úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívemet” – mondja Alan, a 27 éves biztonsági őr a kenti Gravesendből. „Csak néhány nappal azelőtt még Jégvarázs dalokat énekelt és huncutkodott. Lehetetlennek tűnt, hogy azt mondták, meghalhat".

Lola Rose egyike volt annak az 5 gyereknek, akinél a hepatitis miatt májátültetésre volt szükség. Az orvosok nem tartják valószínűnek, hogy egy új vírusról van szó, szerintük egy meglévő vírus mutációjáról beszélünk.

Alan elmesélte, azt hitték, a kislány csak elrontotta a gyomrát vagy valamilyen egyszerű vírust nyelt be, nem is nagyon foglalkoztak ezzel. De aztán Jane észrevette, hogy sárgul a kislány szeme. Azonnal kórházba vitték, ahonnan 4 nap múlva rohammentővel vitték át egy másik intézménybe.

„Senki sem tudta megmondani, miért vagy mi történik. Azt mondták nekünk, hogy a májműködése romlik, de egyszer sem gondoltuk, hogy annyira rosszul lesz, hogy közel kerül a halálhoz. Azt feltételeztük, hogy mivel kórházban volt, kezelni fogják, és jobban lesz."

Mindössze 12 nappal azután, hogy Lola Rose-t bevitték a kórházba, a kislányt kómába helyezték, mivel a vírus már visszafordíthatatlanul roncsolta a máját.

„Egyikünk sem tudta végignézni, ahogy kómába került” – emlékszik vissza Alan. „Akkor már annyira rosszul volt, mintha egy idegen gyereket látnánk az ágyában. Annyira betegnek és törékenynek láttam, ez az emlék örökre velem marad.  Ébren volt, de alig élt, és emlékszem, mondtam neki, hogy aludni fog egy ideig, és amikor felébred, már jobban lesz. Nem mondhattam el neki az igazat – hogy nem tudtuk, hogy felébred-e még valaha. Úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívemet.”

Másnap értesítették Alant és Jane-t, hogy májátültetés volt az egyetlen remény a túlélésre.

„Azt mondták nekünk, hogy a vérében lévő ammónia megduzzadt az agyában. Annyira szürreálisnak tűnt” – mondja Alan. „Hogy lehet ilyen beteg? Hogyan lehet, hogy a mája rossz, és hogy az orvosok nem tudják, mivel küzd?"

Míg Lola Rose hivatalosan is felkerült a transzplantációs várólistára, Alan és Jane akcióba lendült. A párost tesztelték, hogy egyeznek-e - és míg Jane nem, addig Alan passolt Lolához.

„Egyáltalán nem féltem a műtőbe menni” – mondja Alan. „Nem érdekelt, hogy túlélem-e a műtétet vagy sem – az egész májamat és az életemet odaadtam volna neki, hogy életben tartsam. Csak meg kellett mentenem, ennyit éreztem."