"Csak annyit tudok, él" - megrázó családi sorsok fogadnak a BOK csarnokban

Naponta több ezer menekült érkezik Ukrajnából transzfereken keresztül a BOK csarnokba, onnan pedig tranzitpontról szállítják őket a Keleti és a Nyugati pályaudvarra, illetve a Liszt Ferenc repülőtérre.

Étel, ital, orvosi ellátás és játéksarok is van

A csarnokban dolgozók éjt nappallá téve, 12 órás váltott műszakban segítik a bajba jutottakat, és bőségesen ellátják őket étellel és itallal is. Mindemellett orvosi ellátást is biztosítanak, és a legkisebbekre is gondoltak: egy színes rajzokkal díszített gyereksarok várja a piciket. A rengeteg játékkal és kreatív programokkal hacsak egy kis időre, de igyekeznek feledtetni velük az otthon hiányát. Embertársaink mellett az állatokra is gondolnak: vannak itt játékok, tápok, és szükség szerint egy állatorvost is tudnak biztosítani. 

Tolmácsok, katonák és rendőrök is segítenek

A csarnok könnyen átlátható, minden be van táblázva magyar és ukrán nyelven egyaránt, illetve  színes mellényekbe öltözött tolmácsok segítik eligazítani tömeget.  Brotesser Zoltán és felesége, Zsuzsanna például már az első menekülthullám óta kiveszi részét a menekültek megsegítésében.

 – Már a Keletiben is kint voltunk. Próbáltuk eligazítani a tömeget, vittünk ételt, italt is. Amióta a csarnok befogadóhellyé vált, azóta mi is reggeltől délután négyig kint vagyunk – mondta Zsuzsanna. Katonák és rendőrök biztosítják a bennlévők biztonságát és nyugalmát. A beléptetést is szigorúan ellenőrzik, továbbá a frissen érkezőket és a szállás nélkül maradt családokat is biztosítják egy külön kialakított, koedukált alvó helyen, hogy kipihenhessék magukat.

Főleg csonkacsaládok menekülnek, férfiak nélkül

Vicki és édesanyja, Alla két napja érkezett Magyarországra. A csarnokban várakoznak, oldalukon néhány holmival telepakolt bőrönddel. Csupán ennyi maradt számukra, miután az otthonuk egy bombatámadás során megsemmisült. 

- Egyenesen a mi háztömbünkben landolt egy bomba. Borzalmas volt, és minden olyan hirtelen történt. Azonnal buszra szálltunk, és elmenekültünk. A férjemnek otthon kellett maradnia, arra várva, hogy besorozzák - mondta Alla, aki azt is hozzátette: itt most biztonságban vannak, és hálásak, mert mindent megkapnak.

Számtalan Vickiékhez hasonló csonka család él bizonytalanságban. Anna például már február 24-óta nem beszélhetett a férjével, amióta a férfit besorozták.

- Nem tudok róla semmit, csak annyit, hogy életben van. Fogalmam sincs, hogy mikor láthatom újra – mondta könnyes szemmel az asszony. Anna a család jövője miatt is aggódik. Nem tudják, meddig maradnak itt. – Most egy család szállásolt el minket, de nincs semmi tervünk. Haza szeretnénk menni, de egyelőre kilátástalan a helyzetünk – tette hozzá lánya, Lisa.