162 gyilkosság száradt az asszonyok lelkén

A Szolnoki Királyi Ügyészségre 1929 áprilisában futott be az első névtelen levél, amelyet aztán több is követett. Mindegyikben ugyanaz állt: méreggel gyilkol több nagyrévi asszony. A pletyka szélsebesen terjedt a faluban, a csendőrség pedig azonnal nyomozásba kezdett. Sikerült is a nyomára bukkanni a levél írójának, Bíró Mátyásnénak. Az asszony fültanúja volt, amint egy másik nő azzal büszkélkedik, hogy egy falubeli feleség mintájára, hogyan végezte ki a férjét. 

Az első világháború idején még Magyarországon is sok helyen az volt a szokás, hogy a fiatal lányok leendő párját a család választotta ki. Sokuk nehezményezte az elrendezett házasságot, ám a válás akkor még nem volt elfogadott, így maximum a szeretőikben lelhettek vigaszt. A harcoló férjek távollétében a háziasszonyok pedig kedvükre „csemegézhettek” a Nagyrévben elszállásolt hadifoglyok közül. A titkos pásztorórák azonban nem tartottak sokáig, a férjek hazatértekor kénytelenek voltak a korábbi életmódjukat folytatni. Egyesek beletörődtek a sorsukba, másokat azonban eljátszottak a gyilkosság gondolatával, amely egy bábától, Fazekas Gyulánétól eredt. 

Az asszony kezdetben csak szülések mellett segédkezett, de 1900 körül már gyógyítással is foglalkozott.

Indult már eljárás ellene illegális abortusz végzés miatt, de az ügyvédjének hála, ejtették a vádakat. A bába azonban ezután sem zárkózott el a törvénytelen tevékenységektől, főleg, ha gyilkosságban kellett segédkeznie. Meggyőzte ugyanis nőtársait, hogy a kilátástalan helyzetükből úgy tudnak kiszakadni, ha megmérgezik a férjüket. Ehhez pedig a légypapírból kiáztatott arzén szolgált segítségül.

A gyilkosságok azonban később kiterjedtek az asszonyok más családtagjaira is, sőt egyesek még a szeretőjüket is megölték a bába biztatására. Voltak, akik a nagy szegénységben a hagyaték reményében öltek, de súlyos beteg kisgyerekek is áldozatául esett a mérgezési hullámnak.

A bába „titkos receptje” más tiszántúli falvakba is elterjedt, ám a legtöbb áldozatot mégis Nagyréve lakosai követelték el. A nyomozás során aztán az egyik szomszédos város folyópartján egy holttestet találtak, amelyről a boncolás során kiderült, hogy nagy dózisban tartalmaz arzént. A hatóság egyre több nyomot talált, a sötét titkot rejtegető asszonyok pedig rettegni kezdtek a felelősségre vonástól. Néhányan öngyilkosságba menekültek, köztük maga a felbujtó bába is. A rendőrségre beérkező leveleknek köszönhetően aztán elfogtak két gyanúsítottat, Szabónét és a Madarász házaspárt, akik beismerték tetteiket. Ezután sorra buktak le a feltételezett gyilkosok, az 1929 és 1931 között tartott tárgyalásokon huszonnyolc embert állítottak bíróság elé – köztük két férfit. Összesen 162 gyilkosságot sikerült bebizonyítani, de egyes becslések szerint az arzénnel mérgezett áldozatok száma meghaladhatta a háromszázat is.

Egyébként a nagyrévi bábaasszony unokatestvére állította ki a halotti bizonyítványokat, többek közt ennek is tudható be, hogy évekig nem derült fény a gyilkosságokra.