Vastag Tamás gyermekeiről vallott: Ha rajtam múlik, akkor inkább orvos vagy ügyvéd lesz belőlük

Hogyhogy elfogadta a felkérést Lajos szerepére Szikora Robi musicaljében, azok után, hogy tavaly bejelentette, idén nem akar színházzal foglalkozni?

– A sors furcsa fintora, hogy miközben egy darabig nem akartam színházban játszani, jött egy olyan szerep, amire kár lett volna nemet mondani. A Győri Nemzeti Színházban is játszom, és a Soproni Petőfi Színháznak oszlopos tagja vagyok, ahol Pataki András, ennek a produkciónak a producere az igazgató. Ő keresett meg Lajos király szerepével. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy – elhatározásom ellenére – erre nem lehetett nemet mondani. Egyrészről a fantasztikus szereplőgárda miatt, másrészről a történet miatt, harmadsorban a nagy volumene és az alkotógárda miatt. Ennek mindenképpen részese szerettem volna lenni!

Miért és mennyi időre tervezte, hogy kihagyja a színházat az életéből?

– Eredetileg 1-2 évre akartam a színházaktól elszakadni, most ez vagy egy évvel tolódik, vagy egy év lejön ebből a kettőből. Több időt szerettem volna a családommal, a gyerekeimmel lenni, hiszen az évi 5-6 bemutató, főleg úgy, hogy ezeket vidéki színházakban csinálja az ember, az egy állandó nem otthonlevést jelent, próbaidőszakkal együtt 40-50 hét, az elég sok. Idén, hogy ez az egy bemutatóm lesz, és másban nem játszom, azért talán megoldható, hogy tudjak a gyerekeimmel is elegendő időt tölteni. 

Az éneklés vagy a szövegmondás áll közelebb a szívéhez?

– Az utóbbi időben főleg prózai darabokban szerettem játszani. Ezek ízlésbeli dolgok, ahogy az ember éppen változik. Most azért örülök neki, hogy énekelni is fogok, mert kifejezetten jó dalok vannak ebben a musicalben!

Mekkorák a gyerekek, meg fogják tudni nézni apát már ebben az előadásban?

– Öt és három évesek. Nem tudom, hogy hosszúságában hogy bírnák, a figyelmet mennyi ideig tudnánk fenntartani. A kicsi még biztos, hogy nem, a nagy lehetséges. Volt már, hogy eljöttek színházba megnézni, például a Diótörőbe, meg még egy-két darabba, ilyenkor általában az volt, hogy az édesanyjuk a félidőben már nem engedte vissza őket a hangoskodás miatt, de próbálkozni, próbálkozunk.

Szokott énekelni a gyerekeinek is?

– Most már azt hiszem, hogy ők többet énekelnek, mint én. Egy zenész ember otthon általában csöndben van, a munkában éppen elég zenét hallgatunk, meg énekelünk, amikor hazaérek, már nem nagyon szoktam. A gyerekeim egyébként nagyon fogékonyak a zenére, és szeretik. Úgy szokott lenni, hogy ők nekiállnak énekelni, és aztán persze énekelek én is velük. Ezt amúgy jó látni, hogy így szeretnek énekelni, de ha rajtam múlik, akkor inkább orvos vagy ügyvéd lesz bármelyik is, nem zenész, mert ez egy elég kaotikus világ, meg élet…

(Metropol)