Koronavírusban meghalt a férje, így magára maradt a kétéves kislányával egy györkönyi családanya. Mónika most egyedül kénytelen ellátni a gyermekén kívül a három lovát, az öt macskáját és két kutyáját, miközben minden reggel négy órakor kell, hogy egy száz tehénnek otthont adó gazdaságban dolgozzon.
Farkas János március 22-én, egy nappal a 39. születésnapja előtt került kórházba kétoldali tüdőgyulladással. A felesége szerint nem volt beoltva a koronavírus ellen, de ismert alapbetegségről sem tudott. Budapesten dolgozott biztonsági őrként. Mivel rosszul lett, a főnökei hazaküldték. Ő azonban nem tudott Györkönybe utazni, inkább a fővárosban élő szüleihez sietett még 17-én. Mivel az állapota nem javult, ki kellett hozzá hívni a mentőket.
– A férjemmel telefonon beszélgettem szinte naponta, de meglátogatni nem tudtam.
Az orvosok április 8-én telefonáltak, és közölték, ha szeretnék tőle elköszönni, be kell hozzá mennem. Akkor még érvényben volt a nyolc óra utáni kijárási tilalom, ezért lehetetlen volt leszerveznem a felutazást és a visszajutást, különösen annak fényében, hogy az akkor még csak kétéves kislányom, Flóra felügyeletét is meg kellett volna oldanom. Este ismét szóltak a kórházból, hogy még néhány óráig ki tudják húzni, máskülönben János nem éri meg a reggelt – mondta Mónika, aki megkérdezte az orvostól, mit látna, ha bemenne a hitveséhez.
– Gépek tartották életben és csövek lógtak ki belőle, mert vért és infúziót is kapott. Vesedialízisen is át kellett esnie. Másodpercek alatt kellett döntenem. Elengedtem – emlékezett vissza a családanya, akinek férje elvesztése után megszaporodtak a teendői.
– Jelenleg iskolába járok, hogy többre vigyem az életben.
Jövőre végzek, akkor mérlegképes könyvelőként is el tudok majd helyezkedni. Addig csak Flóráról és a munkáról szól az életem. Most szombatonként lovasoktatóként dolgozom, illetve a korábban megszerzett aranykalászos gazda-képesítésemmel próbálok érvényesülni – mesélte a családanya.
Mónika minden hajnalban négy órakor kel, hogy megetesse és megfejje a szomszédos gazdaságban tartott száz tehenet. Rajtuk kívül el kell látnia három saját lovát, a két kutyáját és öt macskáját.
– Minden munkát el tudok végezni a ház körül, hiszen meg kellett tanulnom a férjem nélkül élni. Én vágom a fát, fűtöm be a kazánt.
A kislányom adja az életem értelmét, nélküle feladnám. Szeretnék neki az apja nélkül is biztos jövőt. Már megértette, hogy János nem jön többé haza, mert a csillagok közé költözött.
