A történet 1942-ig nyúlik vissza, amikor H. K. Madval indiai erdészeti hivatalnok emberi csontok ezreire lett figyelmes a Roopkund mellett. Ezt ő ugyan jelentette a hatóságoknak, ám a bizarr felfedezés csak az ötvenes évek végén kapott nyilvánosságot.
A maradványok alaposan feladták a leckét a kutatóknak, a holttestek ugyanis három különböző időpontban kerülhettek oda.
Eleinte azt gondolták, hogy a csontvázak japán katonáké vagy tibeti kereskedőké, azonban egy 2004-es elemzés mást mutatott: indiai zarándokok egy csoportja kiegészülve helyi hordárokkal éppen a Roopkundnál járt még a IX. században, amikor halálos jégeső sújtott le rájuk. Ezt az elméletet támasztják alá a koponyákon található sérülések. A zarándokok valószínűleg a mai napig megtartott, 12 évente megrendezendő Nanda Devi Radzs Dzsat Jatra hindu zarándoklatra tartottak.
Pár éve, 2019-ben nyilvánosságra hozták egy újabb kutatás eredményeit is, és ebből kiderült, hogy a 38 csontváz három, genetikailag egymástól jól elkülönülő csoportba tartozik és különböző időszakokban érte őket a halál.
Az egyik csoport dél-ázsiai és a VII. és a X. század között járhattak a tónál, a másik csoport feltételezhetően Kréta szigetéről származik és XIX. században érte őket a halál. A harmadik csoport pedig Délkelet-Ázsiához köthető, szintén a XIX. századból.
A kutatások eredménye, miszerint az ott talált csontvázak eredetének egyike sem köthető Indiához, teljesen megdöbbentett mindenkit.Nagyjából hat-hét olyan koponyát találtunk, amelynek a sérüléseit jégeső okozhatta. Számomra a rejtély továbbra sincs megoldva. Jelenleg több kérdésünk van, mint válaszunk.
- nyilatkozta Musrif-Trifati, aki a 2019-es kutatásban szintén részt vett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.