Ennyit ér két ember élete? - kérdezte könnyek között Mácsik Zoltán felesége

Rezzenéstelen arccal, rendőri kíséret nélkül, szabadlábon lépett a tárgyalóterembe É. Imre, az a férfi, akit a két eltűnt villanyszerelő, Orlik Vilmos és Mácsik Zoltán meggyilkolásával vádolnak. Imre jó ideje szabadlábon védekezik, a kettős gyilkosságot pedig végig tagadta, ahogyan mostani tárgyalásán is.

– Én senkit nem öltem meg, semmilyen gyilkosságot nem követtem el! Több, mint három éve vádolnak olyannal, amit nem követtem el – mondta a férfi. Bár vallomást nem volt hajlandó tenni, korábbi vallomásait felolvasták, melyekben sokszor egymásnak ellentmondó, és egészen elképesztő állításokat tett: például hol azt mondta, hogy ő csupán a két férfi eltűnésében segédkezett, az ő kérésükre, hol pedig azt, hogy őt magát is fegyverrel kényszerítették fekete ruhás alakok, akik letérdepeltették és fegyvert sütöttek el a füle mellett.

- Megfenyegettek, ha nem fogadok szót, a családom fogja a kárát látni. Be voltam sz*ra, nem voltam ilyen helyzetben – mondta korábbi vallomásai egyikében, hozzátéve, hogy annyira félt, hogy szó szerint bevizelt, mikor fegyvert fogtak rá. 

A Mácsik család védője, Dr. Lichy József hiteltelennek nevezte a vallomásokat.

- Amit ma ismertetett a törvényszék, az összefüggéstelen, minden logikát nélkülöző, és saját magával is számos helyen ellenmondásban lévő védekezés, amit nem lehet komolyan venni – mondta a Borsnak az ügyvéd. 

Mácsik Zoltán felesége könnyes szemmel nézte, ahogy férje feltételezett gyilkosa szabad emberként sétál el a tárgyalás után.

– Egy ilyen tett után nem szabadon, hanem bilincsben és láncban kellene jönnie és mennie, nem szabad emberként. Ennyit ér két ember élete? – tette fel szomorúan a kérdést Márta.