„Kell egy kis idő mire újra visszarázódik az ember” – Valahol már kedden büntettek a parkolásért

Múlt hét pénteki lapszámunkban beszámoltunk az utolsó olyan napok egyikéről, amikor még nem kellett fizetnünk a várakozásért csak hátrahagyva autónkat parkolni úgy, mintha nem lenne holnap. Sokan üdvözölték is ezt, hiszen így nem kevés pénzt tudtak megspórolni, valamint rugalmasabban tudtak bármit megközelíteni, nem kellett bajlódni a parkolójegy megvásárlásával, vagy éppen a mobilos fizetéssel. Ám olyanok is akadtak bőven, akik úgy érezték: kész anarchia, ami a városban van, sokszor dühöngő vagy éppen fásult sofőrök rótták sokadik körüket helyet keresve a kaotikus forgatagban.

Órákig keresték a parkolóhelyet

- Itt van üzletem, de lassan úgy járok mint a nyuszika a viccben aki ki akarta nyitni a boltját reggel, de a nyitásra váró, vevők a sor végére utasították - panaszkodott akkor Medgyesi Pál aki egy sörözőt üzemeltet. Mint mondta lehetetlen megállnia boltja közelében árut szállítani meg pláne. Nem csak ő volt ezzel így. Az utcában élők mind arról panaszkodtak, hogy az ingyenesség megnehezítette az életüket.

Aztán jött a kedd és vele fizetős parkolás. Ismét ellátogattunk történetünk helyszínére, hogy egy rögtönzött városi túra keretében, amolyan előtte-utána jelleggel lencsevégre kapjuk a Mester utca metamorfózisát.

Volt aki nem emlékszik, hogy kell fizetni

Délelőtt volt, az eső után ismét kisütött a nap mikor tanakodó emberek egy csoportjára lettünk figyelmesek.

– Hová kell itt bedobni a pénzt? – kérdezte zavartan egy hölgy az egyik parkolóóra előtt.

– Segítsenek már. Rég nem használtam és elfelejtettem – fordult hozzánk Szántó Ágnes, aki mentségére legyen szólva vidéken él így nem gyakran parkol Budapesten.

Ennek ellenére felkészülten, egy zacskó apróval érkezett, hogy meghódítsa a fővárost. Neki már nem lesz nehéz a dolga, hisz a pénteki utcaképhez képest ma rendezett és nyugodt volt a környék. Szellősen és szabályosan sorakoztak az autók, akadt parkolóhely bőven.

Volt, aki büntetéssel indított

Voltak azonban akik örömébe némi üröm is vegyült, akik benézték a keddi nyitást és már ott díszelgett a szélvédőjükön a rég nem látott mikuláscsomag.

– Elfelejtettem. Az az igazság, hogy eszembe sem volt, hogy megbüntetnek mert a régi reflexek már elkoptak. Kell egy kis idő mire újra visszarázódik az ember – tárta szét a kezét János.

Hát igen, megváltozott ez a pesti mese és több mint egy év következményektől mentes időszak után újra a dzsungel törvényei szerint kell majd játszani.