A magyar szakemberek elárulják: ezért nem kell az oltásoktól tartani! – videó

A Semmelweis Egyetem készített egy tudományos videósorozatot, ami a KliniKaland címet kapta. Az első évad záró epizódja pedig a koronavírus-elleni vakcinákról szól. Az animációs kisfilm minden fontos részletet elmagyaráz a klinikai teszteléstől a mellékhatásokon át a nyájimmunitásig. Az SE animációs filmjének szakmai lektorai dr. Falus András immunológus és dr. Horváth István klinikai szakgyógyszerész voltak.

Csak az állatkísérletek után kezdődhet a tesztelés

Az emberiség egyre hatékonyabb védőoltásokat tud készíteni, ezekkel pedig az elmúlt évszázadokban már számos komoly járványt le tudtunk győzni. Amikor elkezdődik egy új vakcina fejlesztése, azt először mindig állatokon tesztelik, és ha hatásos és biztonságos, akkor kezdődnek el a több lépcsős klinikai vizsgálatok.

Három fázisban tesztelik

A klinikai vizsgálatok első fázisában a vakcinákat néhány egészséges önkéntes kapja meg, ilyenkor az önkéntesek különböző mennyiséget, dózisokat kapnak. Szigorú megfigyelés mellett ekkor már vizsgálják a vakcinák hatékonyságát és biztonságosságát is. A második fázis már több száz korcsoportonként elválasztott résztvevővel zajlik, a korábban kikísérletezett terápiás dózis mennyiségével. Itt már inkább az a fő cél, hogy a vakcinajelöltről kiderüljön, megvédi-e az önkénteseket az adott kórokozótól, de ebben a szakaszban is vizsgálják a lehetséges mellékhatásokat.

Ha a vakcinák túljutnak az első két fázison, akkor már hatásosnak tekinthetők.

A hatékonyság pontossága és a ritka mellékhatások viszont inkább a harmadik fázisban derülnek ki. Ez a leghosszabb, a legdrágább és egyben a legbonyolultabb szakasz. Ebben a fázisban több ezer vagy akár tízezer eltérő egészségügyi állapotú, nemű és életkorú személy kapja meg a vakcinát. Az ő állapotukat egy kontrollcsoporttal együtt hosszabb ideig is figyelemmel követik, hogy kiderüljön, melyik csoportban hányan fertőződtek meg, közülük hányan lettek betegek.

Minden egyes fázisban vizsgálják a mellékhatásokat

Mellékhatásoknak számítanak az oltási reakciók és az oltási szövődmények. Az oltási reakciók gyakran járnak együtt a védőoltásokkal, ezért számítani is lehet rájuk. Ezek múló, nem kóros jelenségek. Míg oltási szövődmények akkor alakulnak ki, amikor az oltott személy szervezete nem várt módon az átlagostól eltérően, negatívan reagál a vakcina valamely összetevőjére. Ez a jelenség már kóros. A tömeges oltáskor sem mindenkinél alakulnak ki oltási reakciók, míg

az oltási szövődmények egy biztonságosnak ítélt vakcinánál nagyságrendekkel ritkábban fordulnak elő, mint a kórokozó által kiváltott betegségek során fellépő súlyos szövődmények, vagy halálesetek.

Csak a vizsgálatok után kaphat engedélyt

Egy vakcina kizárólag azt követően kap engedélyt, ha a három fázisú klinikai tesztek során mindent rendben találtak a különféle területek szakemberei és minden lépés jól ellenőrizhető és dokumentált. Csak ezt követően kezdődhet meg az oltóanyag tömeges gyártása és széles körű terjesztése, majd a szintén szigorúan ellenőrzött utánkövetése is.

Ez utóbbiban a lakosság is részt vehet úgy, hogy jelzi, ha szokatlan, eddig nem ismert mellékhatással találkozik.

A vakcinák engedélyezésekor a biztonság az első, ezért nem szabad hinni azoknak, akik különféle áltudományos magyarázattal bárkit le akarnak beszélni a védőoltásokról.

Ezt jelenti a nyájimmunitás

Ha elég embert oltanak be egy adott kórokozó ellen, amihez még azok védettsége is társul, akik már átestek a betegségen, akkor úgynevezett nyájimmunitás alakul ki.

Ha az átoltottság elég nagy méretet ölt, akár teljesen le lehet győzni a járványt.

Hogy a népesség mekkora részének kell átfertőződnie, illetve védőoltást kapni a nyájimmunitás kialakulásához az adott kórokozó fertőzőképességétől függ.

A koronavírus esetében ez nagyjából 70 százalék, ami a 10 milliós lakosságból 7 millió ember immunitását jelenti.