Rejtélyes körülmények között egy egész sziget eltűnt

Sok teória született az elsüllyedt kontinensről, és sok helyen keresték nyomait. De soha nem kezdődött volna el a kutatás, ha a görög filozófus, Platón nem meséli el a történetét két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban. Elbeszélése az Atlantisz tündökléséről és bukásáról közel 2000 könyvet ihletett és megszámlálhatatlan évnyi kutatást ösztönzött.

Platón szerint Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint Kis Ázsia és Líbia együttvéve. A Gibraltári-szoroson túl feküdt, egy kisebb szigetekből álló szigetvilág alatt. Kb. 9000 évvel Szolón előtt Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval, Platón szerint Perzsa mintára, ahol minden ideális volt. Platón meséje Kritiasztól származik, aki tízéves korában a 90 éves nagyapjától hallotta, akinek szintén a nagyapja mesélte. Az ükapa Szolón elbeszéléséből ismerte a történetet, aki Egyiptomban Szaisz papjaitól hallotta. Platón azonban nem költő volt, hanem filozófus, aki a történetet morális mondanivalóval fejezte be. Ha eltekintünk Platón kiegészítéseitől, pl. Atlantisz politikai berendezkedéséről, amelyet perzsa mintára képzelt el, a következő kép tárul elénk, létezett valaha egy hatalmas, fejlett civilizációval rendelkező sziget, amely, eltekintve néhány betájolatlan zátonytól az Atlanti-óceán mélyén, nyomtalanul eltűnt.

Termékenység

Az istenek sorsot húzva döntötték el, hogy melyik vidék melyik istené legyen. Atlantisz szigetét Poszeidon nyerte. Szentélyeket, áldozatokat rendezett be magának, csakúgy, mint a többiek. Halandó nőtől származó ivadékait telepítette a szigetre. Ezen lakott egy azok közül a férfiak közül, akik kezdetben itt a földből születtek: Euénor volt a neve. Vele lakott felesége, Leukippé. Atlasztól szépszámú és egyéb tagjaiban is tekintélyes nemzedék származott. A király mindig a legidősebb volt, aki ivadékai közül ismét a legidősebbnek adta át az uralkodást, s így őrizték meg a királyi méltóságot sok nemzedéken át. Gazdagságot is szereztek akkorát, amekkora királyi családban sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz egykönnyen, s el voltak látva mindennel, amit csak a városban és az ország más részén szükséges volt megszerezniük. Mert sok minden jött be hozzájuk uralmuk következtében kívülről, de a legtöbb dolgot, ami az élet fenntartásához szükséges, maga a sziget megadta. A hegyekben sok népes falu volt bennük, meg folyók, tavak és rétek, elegendő táplálékul minden házi- és vadállatnak, temérdek erdő, változatos fajták, bármely munkára és mindenféle célra bőséges mennyiségben. 

Nyomtalanul elveszett

Atlantisz történelmét két nagy világkorszakra lehet osztani. Az első volt az Aranykor, az "angyalok" korszaka. A másik korszak, ahol az angyalok és "Isten" már nem játszott szerepet a történelemben. Az első korszak maga volt az Éden. Atlantisz fénykorában míg a szeretet és az erő egyensúlyban volt. Vagyis tökéletes harmóniában éltek, és ez a harmonikus rezgés tartotta egyensúlyban a Földet is. De amikor felborult az egyensúly, az erő és a hatalom kezdett túlsúlyba kerülni, az Istenek parancsára természeti katasztrófák eszközei által, el kellett pusztulnia Atlantisznak. Legalábbis ez Platón elmélete.