Megnőtt a magyar házibulik száma, de türelmesek a lakók a fiatalokkal

Az előző héten beharangozott, és hétfőtől életbe lépő extra szigorítások miatt még inkább korlátozódtak a fiatalok bulizási lehetőségei. Ezért egyre többen rendeznek otthoni programot, kislétszámú, ám hangos házibulikat, amiktől sokszor már hétköznapokon is zengenek a belvárosi háztömbök. A lakók többsége azonban összeszorított foggal tűri a kicsapongást, és türelmesek a bezárt fiatalokkal az átmeneti időszakban. 

Józsi bácsi jót mosolyog a fiatalok jókedvén

A 78 éves József egy belvárosi háztömb második emeletén lakik, alatta és fölötte is fiatalok élnek. A fölötte élők csendesek, azonban az alatta lakó fiú és annak barátai igencsak adnak a bulihangulatnak, főleg az utóbbi időben: 

– November óta meg-meg szaporodtak a bulik, általában szombaton szoktak mulatni, akkor a zene elég hangos, nevetnek és táncolnak. Ez most, az utóbbi pár hétben megszaporodott, már sokszor hétközben is megy a buli – mesélte a Borsnak Józsi bácsi, akit ennek ellenére egy cseppet sem zavar a fiatalok jókedve:

Őszintén, hova menjenek? Már ők is unják ezt az egészet, fiatalok, szabadok, ilyenkor kellene, hogy jól érezzék magukat. Engem egyáltalán nem zavar a dolog, mert előtte sem csinálták, gondolom, ezután sem fogják. Addig pedig várok, és néha még el is mosolyodok, meg nosztalgiázok, ha nagyokat röhögnek– mondta. 

Edit nem tud mást tenni, tűr és füldugót használ

Edit egy társasház lakója a fővárosi kertváros szélén, nála már november óta dübörög a buli: 

– Bevallom, az elején ugyan nem zavart, de most már kicsit sok a dolog – mondta az 58 éves Edit.

– Akkor egy szavam sem volt, mert nem gondoltam én sem, hogy ez eddig húzódik, úgy voltam vele, hogy pár hétig persze, legyenek itthon. Aztán most, hogy nem látom, mikor lesz vége, már egy kicsit fáradok – vallotta be. Ennek ellenére nem hívta még ki soha a rendőrséget, még egy-egy vadabb esetben sem:

– Idáig nem mennék, mert sajnálom is őket, és azért hétközben kevés a buli, mert közülük is sokan dolgoznak vagy iskolába mennek. Abban bízok, hogy nemsokára visszakapjuk a régi életünket, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Mert meg kell hagyni, ezelőtt nem zajongtak. Addig meg mit csináljak, marad a füldugó – vont vállat az asszony. 

Egy egész háztömb állt a fiatalok mellé

Az egyetemista Tamara a lezárások kezdetén aggodalmaskodott azon, hogy mit szólnak majd a háztömbben, ha kicsit több lesz a házibuli nála a szórakozóhelyek bezárása után: 

– Bár normális emberek laknak itt, én sem adtam okot panaszra: két éve, mióta itt élek, mindig figyeltem az idősekre, a kisgyerekesre is, nem hangoskodtam, mindig elmentünk itthonról, ha szórakozni akartunk. Ezt egyébként még a lezárások után is tartottam, hogy itthon nincs hangoskodás. De januártól már besokalltam – vallotta be a fiatal nő. Ekkor egy cetlit írt faliújságra, amelyben jelezte, hogy szeretne bulit tartani, betartva a járványügyi szabályokat. A meglepetés ekkor érte: 

– Nemhogy ellenkezésbe nem ütköztem, de csak kedves megjegyzéseket kaptam a lakóktól, olyanoktól is, akiket csak látásból ismertem, egyikük még egy üveg bort is hagyott a lábtörlőmön. Meghatódtam. Azóta is tartottam már pár bulit, de soha nem szóltak egy szót sem - mosolygott.